2025. június 6., péntek

DÉLELŐTT | 
Ember soha nem beszélt úgy, mint Ő

Igehely: Jn 7:40–47 Kulcsige: Jn 7:46 „A szolgák így feleltek: Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.”

Mi is megtapasztalhatjuk Jézus szavának erejét, ami az Írások által és a Szentlélek bizonyságtétele által érkezik hozzánk. Emberi szavakra is szükségünk van, mert ezek által közösségben lehetünk másokkal, kapcsolódhatunk ismeretükhöz, érzéseikhez és bölcsességükhöz. A beszéd csodálatos dolog. Isten szavára azonban még nagyobb szükségünk van, mint az emberekére, mert ez által Vele vagyunk közösségben.

Keressük tehát a lehetőséget, hogy az Úr hozzánk szóljon! Legyünk nyitottak és vágyjunk rá! Igaz, hogy Isten bárhol, bármikor megszólíthat bennünket. Ahogy egy neves teológus mondta: „Isten szólhat hozzánk egy virágzó cseresznyefa által, Mozart muzsikája által, a vörös kommunizmus által, sőt még egy döglött kutya által is. De ha azt kérdezed tőlem, hol van az a hely, ahol biztosan szól, akkor csak azt mondhatom: a Szentírásban.” Ehhez még hozzá tehetnénk: és az Ő népe között, mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevében, Ő ott van közöttük.

Gondolj azokra az alkalmakra, amikor megtapasztaltad Isten szavának erejét! Milyen hatással volt rád?

Kovács József

DÉLUTÁN | 

A szentség Lelke

Igehely: Róm 1:1–6 Kulcsige: Róm 1:4 „A szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk.”

Pál apostol azt állítja, hogy Jézus Krisztus „megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának [lenni] a szentség Lelke szerint…” (4.v., Károli). A Szentlelket a szentség Lelkének nevezi, aki Krisztus feltámadása által tanúskodik arról, hogy Jézus Krisztus Isten Fia. A Szentlélek nem is lehet más, csak a szentség Lelke. Ez azt jelenti, hogy Ő maga a személyében szent, de azt is, hogy Ő az, aki munkálja a szentséget Krisztus követőiben. A szentség különböző vonásait Pál apostol a Lélek gyümölcsének nevezi (Gal 5:22–23).

Hogyan munkálja a Szentlélek a szentséget bennünk? Bemutatja és kívánatossá teszi előttünk Krisztus személyét; eszünkbe juttatja Jézus szavait, hogy azok alakítsák lelki világunkat és viselkedésünket; vezet bennünket, hogy Isten akarata szerint éljünk; rámutat bűneinkre, hogy megvalljuk és elhagyjuk azokat; erősíti hitünket, hogy Isten ígéreteiben bízzunk; ösztönzi akaratunkat, hogy törekedjünk a szentségre…

Szentek azonban csak akkor leszünk, ha készek vagyunk engedni mindannak, amit a Lélek akar munkálni bennünk. Ne szomorítsuk meg Isten Szentlelkét!

Kovács József

 Napi áhítat

Igehely: Jn 10:31–42 Kulcsige: Jn 10:35 „Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni.”

Az Úr Jézus idejében élő farizeusok semmiképpen nem tudták elfogadni, hogy Ő az Isten Fia, az Atyától lett elküldve, és az Atyával egy. Sőt ezt káromlásnak minősítették, és ezért meg akarták Őt kövezni. A farizeusok és az írástudók nem tudták ezt megérteni, mert nem tartoztak a Jó Pásztor juhai közé.

Isten adhat és adott is némely személyeknek tekintélyt, hatalmat, hogy igazságot és törvényeket alkossanak. Azt olvassuk: „istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan” (Zsolt 82:6). De megmásíthatatlan és érvényteleníthetetlen törvényt csak Isten adhat.