2025. március 12., szerda

DÉLELŐTT | 
Jutalmazás a hűségért

Igehely: Mk 10:28–31 Kulcsige: Mk 10:29-30 „Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.”

A gazdag ifjú példája legyen figyelmeztetés számunkra: ő futott Jézushoz, térdre borult előtte, beszélgetett vele, annál keresett válaszokat, aki tudta a választ valamennyi kérdésére. De miután megkapta a válaszokat, nem vállalta a következményeket.

Jézus mindig változásra késztet. Ha hozzá jövök a kérdéseimmel, kaphatok olyan választ, ami döntéshelyzetbe hoz. Ilyenkor választanom kell: vagy megyek vele, vagy elhagyom Őt, és megyek a saját utamon.

A fiatalember vagyona értékesebb volt számára, mint a Jézus által kínált gazdagság, amely üdvösségére lett volna. A tanítványok jól válaszoltak a „Kövess engem!” felszólításra. Pedig biztos állást, vagyont (hallal tele hálók!), családot kellett hátrahagyniuk.

Feléd hangzott-e már a felszólítás Jézustól: „Kövess engem!”? Még mindig olyan lelkesen követed, mint akkor régen, először? Vagy mostanában kezdtél utána menni? Akár így, akár úgy, legyünk ebben kitartóak a mai napon is! Őhozzá tartozunk, neki engedelmeskedünk, és a jutalmunk sem marad el!

Lisztes Tibor

DÉLUTÁN | 

A szabadító áldozat

Igehely: 1Móz 22:5–14 Kulcsige: 1Móz 22:14 „Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: «Az Úr gondoskodik». Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés”

Hitünk megpróbálására szükség van. Az ige arra tanít, hogy tartsuk a próbákat teljes örömnek: „tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez” (Jak 1:2-3). De hogyan lehet örülni annak, ami kellemetlenséget okoz? Úgy, hogy felfedezzük, hogy ezek által Isten formál. Sok hívő azt várja Istentől, hogy tegye könnyűvé az életét, szüntessen meg minden nehézséget. Talán mi is hibásak vagyunk, ha azt ígértük, hogyha megtérnek, akkor Isten meg fogja szüntetni a gondjaikat. Isten sehol sem ígért ilyesmit. Azt ígérte, hogy gondoskodni fog a szükségeinkről, és erőt ad a próbákban. Próbatételek nélkül nincs fejlődés, előrehaladás. Ha kiálltuk a próbát, akkor ez által megerősödik a hitünk. A gyümölcsök sem teremnek meg kizárólag csak napsütés hatására. Kellenek esős napok, sőt viharok is, amelyek letördelik a száraz, elhalt ágakat. Isten nem enged nagyobb vihart az életünkben, mint amelyet el tudunk viselni. Ezek által kimunkálja azt, hogy mindinkább hasonlókká legyünk Jézus Krisztushoz. Ábrahám élete nem mondható nyugalmas, zavartalan, sima és napfényes életnek. Elindult és nem volt meg¬állás, mindig újabb akadályok tornyosultak, amelyekkel meg kell küzdenie. De egyetlen egyszer sem olvassuk róla, hogy panaszkodott volna, vagy a kedvét veszítette volna, vagy hogy megbánta volna, hogy elindult. Amikor Isten próbára tette, akkor kiderült, hogy Ábrahám még a fiánál is jobban szereti az Istent.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Jer 2:1–13 Kulcsige: Jer 2:13 „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.”

Szomorú prófétai költeményből olvastunk egy részletet. Isten népe hűtlen lett Urához, kegyelme és jósága ellenére. Hitványságok után jártak és hitványokká váltak. Az ember életét meghatározza, hogy mit kíván, és mi felé törekszik. Valósággal érezzük Isten szomorúságát, amikor azt kérdezi: „Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem?” Hát mit is? Nem Istenben van rossz, amikor az ember elfordul tőle. Az emberben van bűnös vágy, lázadó gondolat. Úgy gondolja, hogy saját vágyai jobban kielégítik, mint Isten jelenléte és áldásai.