2025. március 7., péntek

DÉLELŐTT | 
Jaj a botránkoztatónak!

Igehely: Mk 9:42–48 Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”

Az Úr Jézus azonosítja magát a kisgyermekekkel, akik benne hisznek. Ők Isten védelme alatt állnak. Lelkületük nemcsak példa a felnőtteknek, de hatalmas felelősségünk van irántuk (37.v.). Nem lehet félreérteni az Úr kijelentését: „Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják.” (42.v.). A megbotránkoztat szó bűnre csábítást, a szem, szív szennyével, a szó mocskával való megrontást jelent. A család, (a gyülekezet) olyan a kisgyermek számára, mint az anyaméh. Védelmet, lehetőséget nyújt a fejlődéshez. Mi van, ha a család ezt a szerepet nem tölti be? Ha a felnőttek visszaélnek a gyermek hiszékenységével, bizalmával: konkolyt plántálnak a tudatába? Jézus nagyon kemény: „Jaj annak!”

A gyermek a felnőttek tükre. A felnőttek rossz példája óriási rombolást visz végbe a kisgyermekekben. Amit ártottunk, azt nem vonhatjuk vissza. Ezért kérjük Urunk kegyelmét, bocsánatát a nem krisztusi megnyilvánulásokért, amivel ,,botránkoztattuk” kicsinyeinket. Istentől ránk bízott kincsekként bánjunk gyermekeinkkel, hiszen ők Isten országának várományosai. Ebben lehetünk kegyelmi eszközök Isten kezében.

Péter István

DÉLUTÁN | 

A hitetlenség büntetése

Igehely: 5Móz 1:21–39 Kulcsige: 5Móz 1:35 „Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.”

Izráel népe fellázadt Isten és Mózes ellen, és mindenki hangosan sírt, amikor meghallotta a kémek beszámolóját. Elégedetlenkedtek és zúgolódtak. Az addig elfojtott érzelmek hirtelen a felszínre törtek és félelemben, haragban, lázadásban mutatkoztak meg. Mit tehetett Mózes és Áron e hitetlenséggel szemben? Arcukra borultak és dicsőséget adtak az Istennek. Nem tudták sem igazolni, megvédeni magukat. A gyülekezet arról beszélt, hogy megkövezi őket (4Móz 14:10-19). De akkor megjelent az Úr dicsősége és emlékeztette őket mindazokra a csodálatos jelekre, amelyeket véghezvitt közöttük. Lázadásuk miatt kész lett volna eltörölni őket a föld színéről, de Mózes közbenjárt a népért. Arra hivatkozott, hogy ha meghallják az egyiptomiak és a kánaániak, hogy a nép elpusztult a sivatagban, ezt annak fogják tulajdonítani, hogy Isten nem volt képes bevinni őket a megígért földre. Az Úr kegyelmesen válaszolt: „Megkegyelmeztem, ahogy kérted”. De a bűnnek a következménye megmaradt! Pontosan az történt velük, amire oktalanul vágytak: elhullottak a pusztában. „Többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában… Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.” (1Kor 10:5. 11).

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Énekek 8:4–7 Kulcsige: Énekek 8:6 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”

Az Énekek éneke arról az igazi szerelemről szól, amit az Istentől ajándékba kapott társ iránt érez az ember. Egyes bibliamagyarázók szerint Sulamit egy fiatal lány, aki vidéken él, több fiútestvére is van. Szemet vet rá a király, meg akarja hódítani, és a saját háremének tagjává tenni. A lánynak a szíve azonban már foglalt, egy pásztorlegénybe szerelmes. A legény neve nincs megemlítve – de ő bizonyult az igazinak, ő volt Isten ajándéka Sulamit számára.