Igehely: Ef 4:11–16 Kulcsige: Ef 4:16 „Akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.”
Ahol Isten által „adott” vezetők vannak, ott megtapasztalható az előrehaladás, Isten közelségének az igazi megismerése. A cél a szentek felkészítése, munkába állítása.
Az új életnek Krisztusban nem csak felkészítő fázisa van. Van indulás, tanulás, és van vizsgázás, ahogyan az életben is. A felnőtt kor már feltételezi, hogy a tanítók elvégezték a feladatot, jöhet az önálló élet. Aki kiskorúan minden alkalommal fedezékbe vonult, most ki kell, hogy álljon a pályára. Ott már jönnek az elvárások, a folyamatos számonkérés, ami alól nem lehet kibújni. Aki eljutott a felnőttkorra, nem lehet többé gyermeteg, semleges, érdektelen vagy igénytelen. Lelki életünkben is erre van szükség. Isten gondviselése abban mutatkozik meg, hogy elvezet bennünket a nagykorúságra, amennyiben vezethetőek vagyunk, a helyes tanítás által. A kiskorúság sodródása helyett horgonyt vetünk az Ige tanítása mellett, és Isten, aki a megkezdett munkát egyenként is véghez viszi bennünk, összeköt bennünket egy erős közösséggé.
Jó helyen van a horgonyod? Engedted már, hogy Isten csapatjátékossá tegyen? Bízd Rá magad, Ő elvezet, megtanít, megsegít.
Nyúl Zoltán
Ítélet a közömbösek fölött
Igehely: Ézs 50:2–3 „Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak? Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól. Feketébe öltöztetem az eget,és zsákruhát adok rá.”
Ézsaiás ebben az igében nem ítéletet hirdet, hanem az Úr perbeszédét, vádpontjait mondja el Izráelnek. Ez sem sokkal könnyebb feladat, de az Úr az ítélet előtt mindig figyelmezteti népét. Vádbeszédében megkérdezi, hogy miért nem vártak rá, miért nem válaszolnak kérdéseire, amikor megszólítja őket? Miért hagyják figyelmen kívül az Urat? Miért gondolják, hogy Istennek nincs ereje megszabadítani őket?
Az igazi ok, hogy közömbösekké váltak az Úrral való kapcsolatukban. Nem mindig gondoljuk azt, hogy ez olyan nagy bűn lenne. Hisz felnőtté válásunk része, hogy megtanuljuk: nem minden problémát nekünk kell megoldani, nem mindig nekünk kell segíteni. Ehhez kell némi közöny. Viszont a saját keresztünket nekünk kell hordozni, és nem lehetünk közömbösek az iránt, amit az Úr fontosnak tart. Az Ő akaratát sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Isten mindig jelezni fogja az akaratát a számunkra. Ha kell, azzal, hogy a halak is szomjúhozzák a vizet, mert nem lesz részük benne. Ha kell, az eget öltözteti zsák- és gyászruhába. Azért, hogy mi ne legyünk közömbösek az Úr ügye iránt.
Imádkozzunk, hogy ne váljunk soha érdektelenné Isten akarata iránt!
Vass Ferenc
