Igehely: Ef 2:14–22 Kulcsig: Ef 2:19 „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.”
Mi, akik hittünk Jézus Krisztusban, átmentünk a megtérésen és újjászületésen, ezáltal Isten családjába születtünk bele, gyermekei lettünk mennyei Atyánknak. Az Ő akarata tett minket ezzé, hovatartozásunkat Ő határozta meg.
Igaz, hogy engem sokan régimódi gondolkodású embernek tartanak, de nekem idegen maradt az, hogy egy hívő vő X bácsinak szólítja az apósát, vagy Pistának, Jancsinak, de nem apunak, ugyanígy a meny is. Itt is azt látom, hogy a világ bejött közénk, az hatott ebben is ránk, nem mi a világra. A családi kép elromlott, lezüllött, és mi elfogadjuk, mert mit tehetnénk? – mentegetőzünk.
Könyörögjünk azért, drága testvéreim, hogy mi, akik Isten családjához tartozunk, igazíthassuk családi életünket a Bibliához, ne a világban romboló szokásokhoz! Krisztus bennünket megbékéltetett az Atyával, lerontott minden válaszfalat az Ő testében, hadd rombolja le családjainkban is az elidegenedést, az apátlan-anyátlan életmódot, a nemzedékek közti bajokat és különbségeket, megnemértéseket, önmagunk túlértékelését, azt, hogy „én jobban tudom”!
Tanuljuk Jézustól az alázatot és szelídséget, a szeretetet és hűséget, egymás értékelését, egymás tiszteletét. Legyen ez mai imatémánk!
Tóth Zoltán
Keressétek az Urat, amíg megtalálható!
Igehely: Ézs 55:6–9 Kulcsige: Ézs 55:6 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”
Gondolom, nem kell bizonygatnom senkinek, hogy ezen a földön minden dolognak van kezdete és vége. A nap minden reggel fölkel, az egy új napnak a kezdete, aztán este lenyugszik. Megszülettünk ebbe a világba, de eljön a nap, amikor életünk véget ér. Kaptunk időt Isten keresésére, de ez az idő véges, egyszer elfogy, és nem lesz több időnk, hogy Őt keressük. Amíg Őt megtalálhatjuk, addig keressük hát, erre biztat a prófétán keresztül Isten Lelke. Ha a mai napon volt lehetőségünk megkeresni Őt, köszönjük ezt meg, adjunk hálát érte, mert a keresés ideje egyszer lejár.
De nem akárhogy kereshetjük Őt, mert felszólít, hogy hagyjuk el bűnös útjainkat és álnok gondolatainkat, térjünk meg Őhozzá, hogy irgalmat nyerjünk és bűneinkre bocsánatot. Ezt csak akkor vagyunk képesek megtenni, ha belátjuk helyzetünket. Ameddig én voltam a legjobb ember, eszembe se jutott a megtérés. Nem akartam szakítani régi életemmel, nem láttam be, mennyire bűnös vagyok. De amikor ezt felismertem, kész lettem a régivel szakítani, Ő megkönyörült rajtam, és kihozott a mélységből.
Imádkozzunk, hogy az Úr munkálja a bűnbánat lelke által a megtérésre való készséget és megtisztulhassunk bűneinkből, úgy keressük Őt.
Tóth Zoltán
