Igehely: Lk 4:22–30 Kulcsige: Lk 4:24 „Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.”
Názáretben, ahol Jézus felnőtt, különös jelenetet látunk kibontakozni. Az emberek kezdetben csodálkoznak kegyelmes beszédén, de hamarosan harag gyúl a szívükben iránta. Mi okozta ezt a drámai fordulatot? Jézus kortársai, polgártársai nem tudták elfogadni, hogy a József fia legyen a Messiás. „Nem József fia ez?” – kérdezték egymástól. Az, hogy ismerték, falat emelt közéjük és a felismerés közé. Jézus pedig nem engedett a kísértésnek, hogy csodákkal igazolja magát előttük. Ehelyett keményen szembesítette őket szűkkeblű gondolkodásukkal. Az Úr Jézus két ószövetségi példát hozott fel: Illés próféta és a sareptai özvegy, valamint Elizeus és a szír Naámán esetét. Mindketten pogányok voltak. Ez a tény a názáretiek számára elfogadhatatlan volt. Hogy lenne lehetséges, hogy Isten kegyelme a pogányokra is kiterjedjen? Pedig Krisztus küldetése nem korlátozódik egy népre, egy városra vagy egy kultúrára. Az evangélium egyetemes, minden nemzetnek szól: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16).
Ma is találkozunk az ismertség vakságával. Családtagjaink, régi barátaink gyakran nehezebben fogadják el Krisztusban való megújulásunkat, mint az idegenek. Tőlünk továbbra is a régi énünket várják el. A múltbeli hibáinkat emlegetik. De az igazi kérdés számunkra: vajon mi magunk nem vagyunk-e „názáretiek” bizonyos tekintetben? Nem korlátozó-e a látásmódunk Isten munkálkodását illetően?
Jézus „átment közöttük és tovament”. Isten kegyelme nem kényszeríti magát senkire. Ha elutasítják, továbbmegy. Viszont ahol befogadják, ott áldást hoz. Krisztus ma is keresi azokat, akik nyitott szívvel fogadják őt – nem azért, mert ismerik a múltját, a történetét, hanem mert felismerik jelenlegi hatalmát és szeretetét.
Mit tanít ez az eset arról, hogy hogyan fogadjuk Krisztus üzenetét? Milyen előítéleteinket kell leraknunk ahhoz, hogy valóban megláthassuk az Urat?
Veress Efraim
Imádkozzunk és dolgozzunk házunk népéért! – 1Tim 5:8
Ha magasztalni kívánod az Urat – Zsolt 8 (Zsolt 8:10)
Mások iránti törődésünk megnyilvánulása
Igehely: 2Kor 1:15–2:13 Kulcsige: 2Kor 2:4 „Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.”
Pál apostol szívfájdalmát érezzük ezekben a sorokban. A korinthusi gyülekezettel való kapcsolata megromlott, látogatását elhalasztotta, levelében keményen beszélt. Most megmagyarázza döntéseit, és bemutatja, mit jelent a felelős lelkipásztori törődés.
Pál nem állhatatlanságból változtatta meg utazási terveit, hanem szeretetből: „Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba” (2Kor 1:23). Nem akart újabb fájdalmat okozni. Ez a törődés példaértékű minden vezetőnek és minden keresztyénnek.
A mások iránti felelős törődés néha fájdalmas döntéseket igényel. Pál keserű szívvel írta levelét, „sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással” (2Kor 2:4). De célja nem a bántás volt, hanem a szeretete megmutatása.
Az apostol a bocsánat fontosságára is rámutat. Aki bűnbánatot mutat, azt vissza kell fogadni a közösségbe, „hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet” (2Kor 2:7). A fegyelmezés célja mindig a helyreállítás, nem a megsemmisítés.
Pál példája azt mutatja, hogy a valódi lelkipásztori és testvéri szeretet nem a könnyű utat választja. Hajlandó szembesíteni a hibákkal, de mindig a gyógyulás és a helyreállítás reményében. Ez a törődés magában foglalja a türelmet, a bölcsességet és a mély együttérzést.
Ma is szükségünk van olyan vezetőkre és testvérekre, akik nem személyes érdekeik alapján cselekszenek, hanem valódi szeretetből. Akik hajlandók nehéz döntéseket hozni mások javára, még akkor is, ha ezzel félreértést vagy ellenségeskedést váltanak ki.
A keresztyén közösségben a törődés kölcsönös felelősség. Mindannyiunknak vigyáznunk kell egymásra, figyelni egymás lelkiállapotára, és késznek lenni arra, hogy segítsünk, amikor szükség van rá.
Hogyan mutatkozik meg a törődésünk mások iránt a nehéz döntéseink meghozatalakor? Milyen módon gyakorolhatjuk a felelős testvéri szeretetet?
Veress Efraim
