2026. január 14., szerda

DÉLELŐTT | 
Az emberhalászok küldetése

Igehely: Lk 5:1–11 Kulcsige: Lk 5:10 „De ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”

A csodálatos halfogás mély szimbolikus jelentéssel bír. Péter, a tapasztalt halász, éjszaka eredménytelenül dolgozott. Jézus tanácsa szerint mégis újra kihajóztak. Az eredmény: olyan mennyiségű hal, hogy a hálók szakadoztak.

Péter reakciója váratlan: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A csoda hatására ráébredt saját méltatlanságára. Ez a felismerés szükséges minden igazi elhíváshoz. Jézus válasza gyengéd és erőteljes: „Ne félj!” Aztán következik az ígéret: „mostantól fogva embereket fogsz” (Károli).

A halászat eszköztárát át lehet vinni az evangelizációba: türelem, kitartás, szakértelem, csapatmunka. A tanítványok mindent otthagytak és követték őt. A sorsfordító döntés mögött a sorsfordító tapasztalat állt.

Az emberhalászat művészete ma is ugyanazokat az elveket követi: támaszkodni Krisztus szavára, még akkor is, ha emberileg értelmetlennek tűnik; felismerni saját gyengeségünket; elfogadni Isten kegyelmét; majd bátran elindulni a küldetésben.

Milyen „hálókat” használhatunk ma az emberhalászatban? Mit jelent számodra az „emberhalász” elhívás?

Veress Efraim

DÉLUTÁN | 

Felebaráti kötelesség

Igehely: Róm 15:1–6 Kulcsige: Róm 15:1 „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.”

Pál apostol az erős hit felelősségéről beszél. Az erősek azok, akik szabadabbnak érzik magukat bizonyos vallási kérdésekben. A gyengék azok, akik óvatosabbak, aggályoskodóbbak, netán szőrszálhasogatóbbak.

Az apostol világossá teszi: az erősek ne önmaguknak kedvezzenek, hanem mások felé szolgáljanak. A szabadság nem arra való, hogy fitogtassuk, hanem hogy szolgáljunk vele. Ez a keresztyén élet egyik alapelve.

Krisztus példája a mérce: „Hiszen Krisztus sem a maga kedvére élt” (3.v.). Ő lemondott jogairól, hogy másokat szolgálhasson. Ez legyen a mi magatartásunk alapja is!

A felebaráti kötelesség gyakorlati következményei: türelemmel viseljük mások gyengeségeit, építjük őket ahelyett, hogy ítélkeznénk felettük, és a közös céljainkat tartjuk szem előtt. Az egység fontosabb az egyéni szabadságnál.

Hogyan gyakorolhatjuk ezt a felebaráti törődést a mindennapi életben? Miben kell lemondanunk jogainkról mások javára?

Veress Efraim

 Napi áhítat

Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”

Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).