Igehely: Lk 5:27–32 Kulcsige: Lk 5:32 „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.”
Lévi (Máté) elhívása sokkoló volt a kortársaknak. Egy vámszedő, aki a római elnyomók szolgálatában állt, aki a saját népét sarcolta. Mégis őt hívja Jézus. „Kövess engem!” – két szó, amely megváltoztatja egy ember életét. Lévi felkelt, otthagyta mindenét, és követte őt.
Lévi első tette egy nagy lakoma rendezése, ahová vámszedő kollégáit és más „bűnösöket” hív meg Jézussal együtt. Ez a vendégség evangelizációs alkalom. Lévi rögtön másokat is Jézushoz akar vezetni. A farizeusok és írástudók felháborodnak ezen: hogyan ehet Jézus együtt a bűnösökkel? Jézus válasza gyönyörű: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Ez a küldetés lényege: megkeresni és megmenteni az elveszetteket.
Ma is vannak „vámszedők” körülöttünk – olyan emberek, akiket a társadalom kivet, akiket mások megvetnek. Krisztus szeretete éppen őket keresi fel. A keresztyén közösség hivatása, hogy befogadó legyen azokkal, akiket mások elutasítanak.
Kik a mai „vámszedők” a környezetedben? Hogyan tudod őket Jézushoz vezetni?
Veress Efraim
Nagylelkű elengedés
Igehely: Mt 18:23–35 Kulcsige: Mt 18:33 „Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?”
A kegyetlen szolga példázata a megbocsátás paradoxonját mutatja be. Akinek hatalmas adósságot engedtek el, az képtelen a kicsi tartozást elengedni másnak. Ez a magatartás döbbenetes.
Az első szolga adóssága elképesztő: tízezer talentum, ami egy egyszerű ember több évszázados fizetésével egyenlő. A másik szolga adóssága ehhez képest elenyésző: száz dénár, néhány napi munkabér. A király irgalma határtalan. Nem fizetési halasztást adott, hanem elengedte a teljes adósságot. Ez Isten kegyelmének a valósága: teljes, feltétel nélküli megbocsátás. A kegyelmet nyert szolga kíméletlensége megdöbbentő. Megfogja szolgatársát és börtönbe vetteti. Nem ismeri fel, hogy kegyelmi állapota kötelezettséget ró rá mások felé is.
A példázat tanítása világos: akik megtapasztalták Isten nagy kegyelmét és megbocsátását, azoknak kötelességük megbocsátani másoknak. Az isteni kegyelem nem tesz kivételezővé, hanem irgalmassá. Jézus a példázat végén figyelmezteti hallgatóit: „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének” (35.v.).
Mit tanít ez a példázat arról, hogy hogyan viszonyuljunk mások hibáihoz? Milyen kapcsolat van a Krisztusban nyert bűnbocsánatunk és másoknak való megbocsátásunk között?
Veress Efraim
