Igehely: Lk 8:9–15 Kulcsige: Lk 8:15 „A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”
A hívő ember akkor éri el növekedésének célját, a nagykorúságot, vagyis az érett korúságot amikor az élete kezd gyümölcsözővé válni. A magvető példázatának a megmagyarázása a tanítványok számára arra mutat, hogy ők készek voltak megérteni és elfogadni a tanítás mélyebb értelmét. A jó föld az igazi hívőket jelenti, akiknek a szíve már nem kemény, mint az útfél, nem sziklás, nem tövises, hanem nemes és jó az ige befogadására. Nemcsak hallgatják az igét, hanem engedelmeskednek neki, és életükben kibontakozik az igazi keresztyén jellem. Az életük gyümölcsöt terem Isten dicsőségére és embertársaik javára. A gyümölcsök a mi hitünk megnyilvánulásai, méghozzá cselekedetekben! A megtéréshez szorosan kapcsolódik az újjászületés, a növekedés és a gyümölcsöző élet. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5:22).
A gyümölcstermés mások javát szolgálja. Ez a felnőttkorúság jele. Hogy vagyunk mi ezzel? Van termés, bőséges termés? Segítsen az Úr mindannyiunkat!
Szekrényes Pál
A földnek alapot vető Isten bátorítása
Igehely: Ézs 51:12–16 Kulcsige: Ézs 51:16 „Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy!”
A 12. versben jellegzetes ézsaiási stílusban hangzik a felelet a nemzeti panaszénekre: „Én, én vagyok a vigasztalótok!” A vigasztaló tartalmú üzenet mögött felismerhető Isten dorgáló szava, perlekedése is népével. Hiszen a nép emberektől félt, akik olyanok, mint a fű (Ézs 40:6–8). Ez bűn, ez elfeledkezés Istenről! Tehát nem Isten feledkezett el népéről, hanem a nép vette le tekintetét hatalmas teremtő Istenéről! Ezért a nép további büntetést érdemelne. De Isten újból „felriasztja a tengert”, legyőzi az ellenséget, és népe újra szabad lehet. Az Úr beszél népéhez, vigasztalja és segítséget nyújt neki. Emlékezteti őket Ábrahámra és a szövetségére. Biztosítja őket, hogy semmi okuk nincs arra, hogy kételkedjenek annak a szabadító és megtartó hatalmában, „aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek”.
Isten nem változott. Mi változtunk, de Ő nem. Bőven van okunk nekünk is arra, hogy bízzunk benne. A Teremtő Isten bátorítása nekünk is szól. Hála neki ezért is! Soha ne vegyük le a tekintetünket róla!
Szekrényes Pál
