Igehely: Mt 7:21-27; Kulcsige: Mt 7:24 „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.”
A Hegyi Beszéd végén olvasható ez a csodálatos példabeszéd. Ismerjük, értjük is. Átéltünk már sok vihart, tapasztaltuk, hogy igaz a példázat. Mondani nagyokat, szépeket, megnyerőeket, vagy cselekedni az Atya akaratát, nem ugyanaz. A mennyországba nem jut a csak nagyokat mondó ember.
Igehely: Mt 7:15-20; Kulcsige: Mt 7:17 „Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.”
Ő jól ismer mindenkit. Engem is. Jó lenne, ha mi is ismernénk egymást. Persze nem azért, hogy ítélgetni tudjuk a másikat (erre folyamatos kísértésünk van). Inkább azért, hogy tudjuk, kiben bízhatunk meg, s ki az, akitől óvakodnunk kellene. Óvakodni?
Igehely: Mt 18:11-14; Kulcsige: Mt 18:13 „És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.”
Az Úr Jézus egyik legszebb és nagyon rövid példázata ez. A legkisebbek, (az előző történetben kisgyermekeket állított a középre) az elesettek, az eltévedtek, elveszettek is fontosak a Mennyei Atyának.
Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: Mt 25:1 „Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.”
A tíz szűz várta a vőlegényt, csak azt nem tudták, hogy mikor érkezik. E világban sokan szeretik számolgatni, hogy mikor fog visszajönni az Úr Jézus Krisztus. Ahelyett, hogy számolgatnánk, inkább számoljunk azzal, hogy mi történik akkor, amikor Ő visszajön.
Igehely: Mt 22:1-14; Kulcsige: Mt 22:2 „Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.”
A király menyegzőbe hívja barátait. Ebben a példázatban a király Istent jelképezi. Milyen szép kép mennyei Atyánkról, aki nem kényszerít, hanem szeretettel hív. Vissza lehet Hozzá jönni. Kiváltság, hogy ma még hallható az Ő hívó szava: „Jöjjetek a menyegzőre”!
Igehely: Mt 18:23-35; Kulcsige: Mt 18:23 „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?”
Ma a gonosz szolga példázata áll előttünk. Péter megkérdezi: hányszor kell megbocsátani, talán még hétszer is? Jézus erre azt válaszolja, hogy még hetvenszer hétszer is. Péter határokat állít fel. Amikor az ember határvonalat húz, a szeretet mindig háttérbe szorul.
Igehely: Gal 5:22–23; 2Thessz 1:6–12 Kulcsige: 2Thessz 1:11 „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan.”
Ha egy edényt megtöltünk, azt céllal tesszük. Ismerjük a bibliai képet: vannak tisztességre való edények, és vannak mást célt szolgáló edények. Bennünket az Isten tisztességre rendelt, de törékeny cserépedények vagyunk. Ám azt olvassuk, hogy ez kincset rejt magában: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van” (2Kor 4:7). Tehát mindnyájunkat jó és nemes célra teremtett a nagy Alkotó! Viszont a teremtmény engedetlenség miatt eltorzult és lázadóvá, vakmerővé vált. Újjáteremtő munkája által Ő képes újra hasznos edénnyé alakítani minket!