Igehely: Mt 12:22–32; Kulcsige: Mt 12:25 „Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.”
Egy embert hoztak Jézushoz, aki vak, néma és az ördögtől megszállott volt. Jézus könyörült rajta, meggyógyította őt. Ezen az egész sokaság csodálkozott és feltették a kérdést: „Csak nem ez a Dávid fia?”
Igehely: Mt 12:15–21; Kulcsige: Mt 12:18 „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek.”
Jézus a küldetése által a próféciákat teljesítette be. Bárhova ment, összegyűlt a tömeg, „ő pedig meggyógyította mindnyájukat.” Azonban megparancsolta nekik, hogy ,,ne fedjék fel, kicsoda ő.” Ezt nem félelemből tette, hanem azért, hogy: „hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált.”
– Mt 12:9–14; Kulcsige: Mt 12:12 „Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.”
A tekintély a közösségi élet lényeges összetevője. Azonban a mai világban szomorúan tapasztaljuk a tekintély lealacsonyítását. Látható egyes családokban, hogy a szülőknek nincs tekintélyük gyermekeik előtt. A tanároknak sincs már olyan tekintélyük a diákok előtt, mint régebben.
Igehely: Mt 12:1–8; Kulcsige: Mt 12:6 „De mondom nektek, nagyobb van itt a templomnál!”
Jézus nagyobb a templomnál, ő a szombatnak is Ura. A Mester megvédte tanítványait, akiket támadás ért, mert szombaton kalászokat szakítottak le, és azt ették. Fontos tudnunk, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nem sértették meg a szombatot.
Igehely: Mt 11:25–30; Kulcsige: Mt 11:25 „Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek.”
Isten tökéletes bölcsessége az egyszerű, lenézett emberek kiválasztásában is megfigyelhető a történelem folyamán. Dávid jelentéktelen volt testvérei között.
Igehely: Mt 11:20–24; Kulcsige: Mt 11:21 „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákruhában és hamuban”
Bétsaida, Korazin és Kapernaum galileai városok voltak, ahol Jézus gyakran megfordult és sok csodát tett. Ennek ellenére az itt élő zsidók szíve keményebb volt, mint a Tíruszban és Szidónban élő pogányoké, akik bizonyára megtértek volna, ha Jézus közöttük élt volna.
Igehely: 2Kor 6:14–7:1 Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”
Sajnos, olyan világban élünk, és olyan időket értünk meg, amikor mind jobban összemosódnak a határok a világosság és a sötétség között, igazság és gonoszság között. Próbáljuk ezeket megmagyarázgatni: nem lehetünk maradiak; el kell fogadnunk a másságot; jobban kell, hogy szeressük felebarátainkat, gyermekeinket. A gyülekezetben is engedékenyebbek kell, hogy legyünk, több mindent eltűrve és megértve. Ez mind jó lehet, de vajon ezekkel az érvekkel nem szélesítjük-e ki a keskeny utat olyan útra, ahol már mindent szabad?