Igehely: Ezsd 3:1-7; Kulcsige: Ezsd 3:6 „A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az Úrnak, bár az Úr templomának az alapkövét még nem rakták le.”
Különleges időszak kezdete volt a zsidó nép számára, amikor újra hazájukba, Izráel földjére érkeztek, és elkezdhették építeni otthonaikat. Sok érzelmet tapasztalhattak meg, ahogy meglátták lerombolt otthonaikat, romos épületeiket.
Igehely: Ezsd 2:68-70; Kulcsige: Ezsd 2:68 „Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr házához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén.”
Miután megérkeztek Jeruzsálembe, talán az első dolguk az volt, hogy megnézzék azt a helyet, ahol egykor Isten temploma állt. Érdekes, de az ige azt írja, hogy megérkeztek az Úr házához. Vagyis ők nem egy lerombolt épületet láttak, hanem az Úr templomát.
Igehely: Ezsd 2:36-67; Kulcsige: Ezsd 2:62 „Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól.”
Miközben az elinduló népet számolták, és a feljegyzéseket készítették, eljutottak azokhoz az emberekhez, akik hetven évvel azelőtt különleges szerepet töltöttek be az istentiszteletek során. Ők voltak a papok, a léviták, az énekesek és a templomi szolgák.
Igehely: Ezsd 2:1-35; Kulcsige: Ezsd 2:1 „A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába.”
Egy neveket tartalmazó feljegyzést olvastunk, melyet akkor állítottak össze, amikor a nép egy része visszaindult Jeruzsálembe. Ezek az emberek számontartották a származásukat, nem felejtették el, hogy honnan valók.
Igehely: Ezsd 1:5-11; Kulcsige: Ezsd 1:6 „Szomszédaik mind segítették őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, az önkéntes adományaikon kívül.”
Elindultak Júda és Benjámin családfői, a papok és a léviták. Ők azok, akik hallgattak Isten felhívására, hogy adják fel addigi életüket, és vállalják a hosszú utat haza. Mindezt nem a saját hasznukért tették, hanem azért, hogy felépítsék azt a házat, ahol Isten lakott, a templomot.
Igehely: 2Krón 36:11-23; Kulcsige: 2Krón 36:23 „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!”
Különleges az a szemszög, amin keresztül a Krónikák könyve bemutatja az eseményeket. Két uralkodó hetvenéves különbséggel tesz valamit. Egyik a büntetés eszköze, a másikon keresztül jön a helyreállítás.
Igehely: Mt 21:23–27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
Miért kérdőjelezték meg némelyek Jézus tekintélyét a földön jártakor? Nyilván azért, mert hitetlenek voltak, és az életük haszontalan, kivágni való fügefa volt. Itt már nemcsak az volt a baj, hogy hiányzott a jó gyümölcs, hanem megjelentek a keserű, mérgező gyümölcsök – a keserű irigység és a gyilkos büszkeség. A nép elbizakodott vezetői alábecsülték Jézus tekintélyét, és túlbecsülték a sajátjukat. Úgy vélték, hogy Jézus népszerűsége fenyegetést jelent számukra, ezért minden eszközt megragadva igyekeztek Jézus tekintélyét csökkenteni, a magukét pedig emelni.