Igehely: Mt 5:13–16; Kulcsige: Mt 5:13 „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”
A hívő ember nem döntheti el, hogy hogyan viszonyuljanak hozzá, de azt, hogy ő hogyan viszonyul másokhoz, azt eldönteti. Nem várhatjuk meg, hogy kedvezőek legyenek a feltételek ahhoz, hogy meg tudjuk élni a hívő életünket.
Igehely: Mt 5:11–12; Kulcsige: Mt 5:11 „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.”
A statisztikák szerint világunkban nagyon súlyos keresztyénüldözés folyik. Miközben a szabadság és a jogok hangoztatva vannak egyfelől, másfelől a keresztyén értékek sárba vannak taposva.
Igehely: Mt 5:1–10; Kulcsige: Mt 5:6 „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”
Jártál már úgy (talán épp az elmúlt hetekben), hogy egy ínyencfalat vagy sütemény megkóstolása után alig vártad, hogy többet ehess belőle? Valami hasonlót érez az az ember, aki megízleli, milyen Isten országa – és itt nincs megcsömörlés!
Igehely: Mt 4:12–25; Kulcsige: Mt 4:16 „A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.”
Bemerítő János bebörtönzése után előlépett a Szabadító, és János prédikációjához hasonlóan ő is megtérést hirdetett (17.v.). Nem a vallási központban, Jeruzsálemben kezdte el munkásságát, hanem a déliek által megvetett északon, a „pogányok Galileája” vidékén, ahol sok nép keveredett össze.
Igehely: Mt 4:1–11; Kulcsige: Mt 4:4 „Ő így válaszolt: Meg van írva: «Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.»”
Jézus számára egy magasztos lelki élmény (bemerítkezése) után egy próbatétel következett (megkísértése). A lelki emelkedőket általában többre tartjuk, mint a próbatételek idejét, pedig az utóbbiakban edződünk meg.
Igehely: Mt 3:13–17; Kulcsige: Mt 3:17 „És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
Két esetről olvasunk, amikor János vonakodott elvégezni a bemerítést: amikor a megtéretlen farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, illetve amikor maga Jézus jelent meg. Ahogy D.A.
Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.