Igehely: Mt 7:21-27; Kulcsige: Mt 7:24 „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.”
A Hegyi Beszéd végén olvasható ez a csodálatos példabeszéd. Ismerjük, értjük is. Átéltünk már sok vihart, tapasztaltuk, hogy igaz a példázat. Mondani nagyokat, szépeket, megnyerőeket, vagy cselekedni az Atya akaratát, nem ugyanaz. A mennyországba nem jut a csak nagyokat mondó ember.
Igehely: Mt 7:15-20; Kulcsige: Mt 7:17 „Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.”
Ő jól ismer mindenkit. Engem is. Jó lenne, ha mi is ismernénk egymást. Persze nem azért, hogy ítélgetni tudjuk a másikat (erre folyamatos kísértésünk van). Inkább azért, hogy tudjuk, kiben bízhatunk meg, s ki az, akitől óvakodnunk kellene. Óvakodni?
Igehely: Mt 18:11-14; Kulcsige: Mt 18:13 „És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.”
Az Úr Jézus egyik legszebb és nagyon rövid példázata ez. A legkisebbek, (az előző történetben kisgyermekeket állított a középre) az elesettek, az eltévedtek, elveszettek is fontosak a Mennyei Atyának.
Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: Mt 25:1 „Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.”
A tíz szűz várta a vőlegényt, csak azt nem tudták, hogy mikor érkezik. E világban sokan szeretik számolgatni, hogy mikor fog visszajönni az Úr Jézus Krisztus. Ahelyett, hogy számolgatnánk, inkább számoljunk azzal, hogy mi történik akkor, amikor Ő visszajön.
Igehely: Mt 22:1-14; Kulcsige: Mt 22:2 „Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.”
A király menyegzőbe hívja barátait. Ebben a példázatban a király Istent jelképezi. Milyen szép kép mennyei Atyánkról, aki nem kényszerít, hanem szeretettel hív. Vissza lehet Hozzá jönni. Kiváltság, hogy ma még hallható az Ő hívó szava: „Jöjjetek a menyegzőre”!
Igehely: Mt 18:23-35; Kulcsige: Mt 18:23 „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?”
Ma a gonosz szolga példázata áll előttünk. Péter megkérdezi: hányszor kell megbocsátani, talán még hétszer is? Jézus erre azt válaszolja, hogy még hetvenszer hétszer is. Péter határokat állít fel. Amikor az ember határvonalat húz, a szeretet mindig háttérbe szorul.
Igehely: ApCsel 16:6–10 Kulcsige: ApCsel 16:9 „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!”
Pál és Barnabás második missziós utat terveztek (de egyáltalán kikérték az Úr akaratát? ApCsel 15:36). Ezt követően Pál elvált Barnabástól, majd áthaladt Frígián és Galácián. Pál terve az volt, hogy Ázsiában hirdesse az evangéliumot. De a Szentlélek megakadályozta ezt. Hogyan? Az Ige nem tudósít erről. Pál ekkor Bitíniába vette az útirányt, de oda sem engedte Jézus Lelke. De miért nem kérte ki Pál az Úr vezetését egy stoptábla után? Mert Pál nem úgy vélekedett a vezetésről, mint mi. Neki voltak tervei: az evangélium hirdetése.