Igehely: Dán 6:16-29; Kulcsige: Dán 6:23 „Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel.”
Dánielt bevádolják irigy társai a király előtt. A királyt kötötte a médek és perzsák törvényének a megváltoztathatatlansága, ezért Dánielt a kiéheztetett oroszlánok közé kellett vettetnie.
Igehely: Dán 6:2-15; Kulcsige: Dán 6:6 „Akkor azt mondták ezek az emberek: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit.”
Isten csodálatos gondoskodása, hogy kezünkben lehet az általa ihletett teljes Írás (2Tim 3:16-17). De rosszul is lehet használni Isten igéjét. Tipikus példa, amikor az alkohol használatára mentséget találnak a Timóteusnak szánt tanács alapján (1Tim 5:23).
Igehely: Dán 5:13-6:1; Kulcsige: Dán 5:22 „De te, Bélsaccar, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad.”
Bélsaccar tudja, hogy kicsoda Dániel! Mégis először a varázslókat, jövendőmondókat hívatta magához. Tudta, hogy Dániel meg tudja fejteni az írást és annak jelentését! De akkor miért nem hívatta őt először?
Igehely: Dán 5:1-12; Kulcsige: Dán 5:5 „Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt.”
Nebukadneccar halála után Bélsaccar lett a király, aki nem tisztelte Istent. Nagy lakomát rendezett. Előhozatta a jeruzsálemi templomból elrabolt, Istennek szentelt edényeket, hogy abból bort igyanak, és imádták a babiloni isteneket.
Igehely: Dán 4:25-34; Kulcsige: Dán 4:32 „A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz?”
Nebukadneccar Istent semmibe vevő ember, mindent magának tulajdonít. Csakúgy, mint a ma embere. De ha valami nem sikerül, akkor Istent hibáztatja. Talán a hívő emberek is?
Igehely: Dán 4:16-24; Kulcsige: Dán 4:21 „Annak ez a magyarázata, ó, király: Utolér téged a Felséges ítélete, uram, királyom!”
Amit az ember nem érthet önmagától, azt a Szentlélek kijelenti. Ezt tette az Úr Dániellel is. Ma az emberek kigúnyolják, mellőzik a Bibliát, mert nem hisznek. Van, aki azt gondolja, hogy ő rendben van Istennel, de életében nem történt meg sohasem az újjászületés (Jn 3:3).
Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”
Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.