Igehely: Dán 9:15-27; Kulcsige: Dán 9:18a „Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg!”
Dániel egyre buzgóbban könyörög. Imájában nemcsak a bűnbánat, hanem a hit is igen jelentős. Isten szövetségére, népéért végbevitt kegyelmes tetteire tekint, és az Ő hűségéből meríti érveit.
Igehely: Dán 9:1-14; Kulcsige: Dán 9:8 „Szégyenkeznünk kell, Uram, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened.”
Dániel komoly hozzáállással, megfontolással imádkozott, Isten orcáját keresve, szívét felkészítve. Isten könyvét értékelve, tanulmányozva: „teljesítsd a te Igédet, melyhez reménységet adtál… tégy úgy, amiképp szóltál.” De tanulmányozta népe történelmét is.
Igehely: Dán 8:15-27; Kulcsige: Dán 8:16 „És emberi hangot hallottam az Úlaj felől, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt!”
Dániel hívő élete során rendkívüli látomásokat és kijelentéseket kapott Istentől. Csodálatos élmények lehettek ezek. Ám mindez egy egyszerű gyakorlati lépéssel kezdődött: eltökélte szívében, hogy tisztán megőrzi magát az Úr számára. Akinek van, annak adatik; az Úr még több kegyelmet adott neki.
Igehely: Dán 8:1-14; Kulcsige: Dán 8:3a; 5a „Föltekintve láttam, hogy egy kétszarvú kos áll a csatorna mellett. Majd azt vettem észre, hogy egy kecskebak jön napnyugat felől az egész föld fölött, nem is érintve a földet.”
Dániel könyvét az Ószövetségi jelenések könyvének is nevezhetnénk. Sok rejtélyes, nehezen érthető ige van benne.
Igehely: Ézs 65:17-25; Kulcsige: Ézs 65:22b „Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik.”
Isten népének jövőképéről olvastunk. Csak kapkodjuk a fejünket az olvasott áldások hallatán. Nehéz lenne elhinni is, ha nem tudnánk, ki állítja mindezt. „Mert én… teremtek” – így kezdődik a részlet. Van-e valaki Istenen kívül, aki erre képes lenne?
Igehely: Ézs 35:1-10; Kulcsige: Ézs 35:6b, 9a „Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok. Nem lesz ott oroszlán, nem járnak rajta ragadozók.”
Ez a rész örömre felhívással kezdődik, és boldog ujjongással végződik. Hogy miért? Mert tele van reménytkeltő képüzenetekkel.
Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.