Mindennapi áhítatok

2025. április 21., hétfő

Igehely: Mk 16:14–18 Kulcsige: Mk 16:14 „Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.”

Feltámadása után 40 napig Jézus még többször megjelent a tanítványainak. Vajon miért volt erre szükség? Igeszakaszunkban megkapjuk a választ:

2025. április 20., vasárnap

Igehely: Mk 16:1–8 Kulcsige: Mk 16:6 „De az így szólt hozzájuk: «Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.»”

Jézus feltámadásának eseményét mind a négy evangélista leírta. Ezekből a beszámolókból kitűnik, hogy a Jézushoz legközelebb állók sem igazán hittek a feltámadása tényében.

2025. április 19., szombat

Igehely: Mk 15:42–47 Kulcsige: Mk 15:42–43 „Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, eljött az arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét.”

Hogyan szoktál megvigasztalni valakit, akinek meghalt egy szeretett családtagja? Érezzük, hogy kell mondani vagy tenni valamit, de nem tudjuk, hogy mit. Főleg akkor nehéz ez, amikor kényes körülmények között hal meg valaki.

2025. április 17., csütörtök

Igehely: Márk 14:17–25 Kulcsige: Márk 14:22 „És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, ez az én testem.”

Ha megtudnád, hogy ma este lesz életed utolsó vacsorája, kivel fogyasztanád azt el? Miért? Jézus azokat hívta meg, akik legközelebb voltak hozzá, a tizenkét tanítványát. Velük osztotta meg legfontosabb üzenetét.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.