Igehely: Mt 9:27-31; Kulcsige: Mt 9:29 „Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.”
Három nagyon lényeges igazságot tudhatunk meg ebből az igeszakaszból, amelyekről minden embernek tudnia kell.
Igehely: Mk 5:25-34; Kulcsige: Mk 5:34 „Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Ebben az igeszakaszban van egy mondat, aminek nagyon nagy értéke van: „hallotta, amit Jézusról beszélnek.” A további fejleményekből arra lehet következtetni, hogy szép és jó dolgokat osztottak meg maguk között az emberek Jézusról.
Igehely: Mt 8:28-34; Kulcsige: Mt 8:31-32a „Az ördögök pedig ezt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba! Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba.”
Az ördög képes teljes mértékben uralma alá venni az emberek életét. A megszállott embert különleges erővel ruházza fel, romboló és pusztító munkáját rajta keresztül fejti ki mások felé.
Igehely: Mt 8:5-13; Kulcsige: Mt 8:13 „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”
A kapernaumi százados tudott szolgája helyzetéről, és azt akarta, hogy meggyógyuljon. Nagyon könnyen megtehette volna, hogy lecseréli egy egészségesre, de nem tette. Át tudta érezni szolgája problémáját, és a javát kívánta. Vannak a környezetedben beteg emberek, együtt tudsz érezni velük?
Igehely: Mk 3:1-8; Kulcsige: Mk 3:5b „Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.”
Jézus ismét megjelent a zsinagógában, csakhogy ezúttal ellenséges tekintetek követték minden mozdulatát. Ezek az emberek érzéketlenek voltak Jézus könyörületességét látva, nem örültek a természetfeletti gyógyításoknak sem, mert úgy vélték, hogy Jézus megszegi a szombatot.
Igehely: Jn 5:1-15; Kulcsige: Jn 5:8 „Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”
Jézus megünnepelte azokat az ünnepeket, melyek lényegében rá mutattak, Őt hirdették. Hogyan ünnepelt Jézus? Most úgy, hogy megjelent azok között, akik nem tudtak ünnepelni, akik megvetettek, tehetetlenek, betegek, vakok, sánták voltak.
Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.