Igehely: Jób 12:7-20; Kulcsige: Jób 12:13 „Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.”
A szomszédom elvitte gyermekét természetgyógyászhoz, de a gyermek állapota még rosszabb lett. Azóta már megggyógyult, de sokat kellett érte imádkozni.
Igehely: 2Kor 4:1-18; Kulcsige: 2Kor 4:16 „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.”
Gyermekkoromban még sok cserépedényünk volt. Emlékszem, cserépkorsóban volt az ivóvizünk, amikor mentünk ki a földekre kapálni. Frissen tartotta a vizet, csak kellett rá vigyázni, mert törékeny. A Jóisten úgy teremtette meg az embert, hogy az törékeny.
Igehely: Jel 21:22-22:5; Kulcsige: Jel 22:3 „És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt.”
Isten betekintést enged az újjáteremtett, tökéletes világba, hogy reménységet adjon a jelenlegi romlott világban, és vágyakozást a jobb iránt.
Igehely: Jel 21:9-21; Kulcsige: Jel 21:9 „És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.”
Az újjáteremtett világból először a mennyből alászálló új Jeruzsálemről kapunk részletes leírást. Egyszerűen lélegzetelállító csak olvasni is. Milyen lehetett azt látni?
Igehely: 2Pt 3:10-13; Kulcsige: 2Pt 3:13 „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.”
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – olvassuk a Biblia legelején. Most pedig ugyanennek az égnek és földnek – a világmindenségnek – a pusztulásáról olvasunk drámai leírást.
Igehely: Zsid 12:25-29; Kulcsige: Zsid 12:27 „A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.”
A fejlett nyugati társadalom egy kényelmes világot teremtett, amihez egyre inkább hozzászokunk. Ennek egyik következménye (vagy éppen tudatos alakítása?) a jóságos Isten képe, aki mindenkit szeret és elfogad. Az ige itt másfajta képet mutat Istenről: a mi Istenünk megemésztő tűz.
Igehely: Lk 6:22–23 Kulcsige: Lk 6:22 „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.”
A Lukács szerinti boldogmondások kétféle állapotról beszélnek. Egyrészt arról, hogy milyen a hívő ember helyzete most, a jelenben, amikor gyűlöletben, kiközösítésben és gyalázatban részesülhet, mint Krisztus követője. Másfelől viszont arról, hogy mire számíthat a hívő ember a jövőben, vagyis az örökkévalóságban: jutalomra az Emberfiáért elszenvedett sérelmekért.