Igehely: Jn 14:1-11; Kulcsige: Jn 14:6 „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”
Ma reggel egy ilyen kijelentéssel találkoztam: „Éppen itt és most, a szemünk előtt játszódik le e könyvnek a tartalma, és szinte senki nem veszi tudomásul!” Igen, a Bibliáról van szó. Nagyon eldurvult a helyzet.
Igehely: Jn 13:31-38; Kulcsige: Jn 13:34 „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”
Júdás elment. Az Úr Jézus azt hirdeti, hogy kereszthalála megdicsőülésének az eszköze. Az Ő megdicsőülése nem öncélú. Isten iránti teljes engedelmességével és az emberek iránti önfeláldozó szeretetével Istent dicsőíti. Ennek következményeként Isten is megdicsőíti Őt.
Igehely: Jn 13:21-30; Kulcsige: Jn 13:26 „Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának.”
Eddig Urunk csak célzott elárulására, most megnevezi árulóját. Bár János korábban többször is rámutatott Jézus isteni hatalmára, most emberi mivoltában is láttatja Őt velünk, amikor azt írja, hogy Jézus megrendült lelkében (21a). A Mester bejelentése zavarba hozta tanítványait.
Igehely: Jn 13:12-20; Kulcsige: Jn 13:15 „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”
A Mester megmosta tanítványai lábát, aztán megkérdezte tőlük: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” Arra gondolhatott, hogy miként Péter korábban, a többiek is félreérthették tettét. Őt nem minősítette le mostani cselekedete.
Igehely: Jn 13:1-11; Kulcsige: Jn 13:5 „Azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.”
János itt Szolgakirályként mutatja be Megváltónkat. Amit Ő tudott, befolyásolta azt, amit tett, és azt is, ahogyan tette azt. Jól tudta az Úr, hogy eljött az óra, amikor át kell mennie e világból az Atyához; hogy mindent kezébe adott az Atya; hogy honnan jött, és hová megy.
Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: Jn 12:47 „Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.”
Jézus felemelte a hangját, tehát kiáltott, ami jelzi, hogy fontos dolgot akar közölni hallgatóival. Minden jelenlevő hallhatta kijelentését: hogy aki benne hisz, az hisz Istenben is, mert Ő az Isten küldöttje. A Megváltó ismertette jövetele célját is. Ő a világ világossága.
Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”
Az Úr Jézusnak van egy különleges ígérete számunkra: hozzá fordulhatunk a kéréseinkkel. Mindazt, ami megegyezik akaratával, és amit megígért az övéinek, bátran kérhetjük az Ő nevében. Biztat, hogy kérjünk, keressünk, zörgessünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hallgatja meg kéréseinket, ahogy mi azt szeretnénk, de mindig meghallgatja. Van, hogy nem úgy kapjuk meg, ahogy azt elgondoltuk, és nem akkor, amikor mi akartuk. De Ő jobban tudja, hogy mikor mire van szükségünk, és biztosan a javunkat akarja.