Igehely: Jn 8:25-29; Kulcsige: Jn 8:29 „És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.”
Aki az emberek gondolkodását szeretné megváltoztatni, az nagy fába vágja a fejszéjét! A gondolkodási sablonok, a vélt vagy valós igazságtartalommal rendelkező nézetek mélyen bele tudnak íródni az elmébe.
Igehely: Jn 8:21-24; Kulcsige: Jn 8:21, 23 „Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok.”
Ismert a kegyelmi korszak kezdete, és tudjuk az Írásból, hogy egyszer be is zárul. Ma még Isten Krisztusban lehetőséget kínál a vele való megbékélésre: „Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!
Igehely: Jn 8:12-20; Kulcsige: Jn 8:12 „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Urunk a lombsátor ünnepén beszél Isten világosságáról, mely benne, a Felkentben válik láthatóvá. Miközben a fáklyákkal kivilágított templom fénye beragyogta Jeruzsálem legsötétebb részét is, ez példázta, hogy a világ világossága bevilágít a bűnös szívek sötétjébe.
Igehely: Jn 8:1-11; Kulcsige: Jn 8:11 „Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”
A tömeg meg akarta kövezni a házasságtörő asszonyt. De mit mond Jézus? Ha azt mondja, ne kövezzék meg, akkor őt vádolják a mózesi törvény megsértésével. Akkor őt kell megkövezni.
Igehely: Jn 7:40-53; Kulcsige: Jn 7:43 „Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban.”
Egy tájékozódási futóversenyen hangos vita támadt, mert mindenki más és más tájékozódási pontra hivatkozva bizonygatta, hogy ő tudja helyesen, melyik úton kell tovább haladni a cél felé. Mindegyikük meg volt győződve a saját térképolvasó tehetségének kiválóságáról. Aztán mindannyian eltévedtek.
Igehely: Jn 7:31-39; Kulcsige: Jn 7:38 „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.”
Egyedül Isten elégíti meg a lélek szomjúságát: „Nekem olyan jó Isten közelsége” (Zsolt 73:28). Ki és hogyan kerülhet Isten közelségébe, hogy megelégítse lelkének a Felséges utáni epekedését?
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.