Igehely: Jn 8:1-11; Kulcsige: Jn 8:11 „Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”
A tömeg meg akarta kövezni a házasságtörő asszonyt. De mit mond Jézus? Ha azt mondja, ne kövezzék meg, akkor őt vádolják a mózesi törvény megsértésével. Akkor őt kell megkövezni.
Igehely: Jn 7:40-53; Kulcsige: Jn 7:43 „Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban.”
Egy tájékozódási futóversenyen hangos vita támadt, mert mindenki más és más tájékozódási pontra hivatkozva bizonygatta, hogy ő tudja helyesen, melyik úton kell tovább haladni a cél felé. Mindegyikük meg volt győződve a saját térképolvasó tehetségének kiválóságáról. Aztán mindannyian eltévedtek.
Igehely: Jn 7:31-39; Kulcsige: Jn 7:38 „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.”
Egyedül Isten elégíti meg a lélek szomjúságát: „Nekem olyan jó Isten közelsége” (Zsolt 73:28). Ki és hogyan kerülhet Isten közelségébe, hogy megelégítse lelkének a Felséges utáni epekedését?
Igehely: Jn 7:19-30; Kulcsige: Jn 7:24 „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!”
Nem mindegy, hogy az istenfélelem valós istenismeretre vagy csak üres vallásos rituálékra épül. A kétféle indíték ellentétes célokra ösztönöz.
Igehely: Jn 7:10-18; Kulcsige: Jn 7:14 „Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.”
Az Istennel megromlott kapcsolatunk egyetlen helyreállási lehetősége, hogy megértsük, mit mond az Úr nekünk. A kinyilatkoztatás igéi ezt az üzenetet hordozzák, de a megrontott szív félreérti és félremagyarázza Isten szavát.
Igehely: Jn 7:1-9; Kulcsige: Jn 7:5 „Mert a testvérei sem hittek benne.”
Sokat vitatkoznak egyes teológusok, bibliamagyarázók arról, hogy Jézusnak voltak-e vér szerinti testvérei? Igen, az ötödik vers szerint. Lehet előjog, kivételezés a családban a testvérek üdvössége vagy az isteni szolgálat végzése tekintetében? Közvetlen nincs.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).