Igehely: Jn 1:1-5; Kulcsige: Jn 1:1 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.”
Az Újszövetség első három evangéliuma földi megközelítésből mutatja be Jézus Krisztus életművét. János evangéliumának első része mennyei nézetből mutatja be Isten Fiának kezdetét, lényegét és küldetését, ami egészen más, mint az előző három evangéliumban.
Igehely: Zsolt 139:1-24; Kulcsige: Zsolt 139:14 „Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.”
Bármilyen távolságok és mélységek nyíljanak térben és időben (sőt rajtuk túl is), a hívő ember boldogan nyugtázza: ott van az Isten!
Igehely: 1Kor 12:12-18; Kulcsige: 1Kor 12:13 „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.”
Krisztus testére, az Egyházra csakis a megalázkodás hálatelt lelkületével gondolhat a hívő ember. Egyrészt azért, mert az Atya feltétel nélküli kegyelméből, a Fiú áldozata árán, a Szentlélek hathatós munkálásával lett ő maga is tagja – nem pedig bármiféle érdeme, előre látott jó döntése okán.
Igehely: Zsolt 119:89-96; Kulcsige: Zsolt 119:92 „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.”
Az Ige nélküli ember a pusztulás szánalmas, siratnivaló embere. Önnön bukott ember-voltának nyomorúságában fog elsorvadni (92. v.) békességes körülmények között is, hogy nyomorúsága a kárhozatban teljesedjék örök gyötrelemmé. Egymást pusztítják a pusztulók (95. v.) a végesség világában (96.
Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: Róm 10:8 „Hanem mit mond? »Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben«, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk.”
„A törvény végcélja Krisztus” – mondja az Ige. Sokan a fordítottját gondolták: azt, hogy Krisztus végcélja a törvény. Ezek a zsinagógafők nem tudtak örvendezni a betegek gyógyulásán. Felhorkantak a kalásztépés miatt. Megbotránkoztak. Duzzogtak.
Igehely: 1Jn 1:1-4; Kulcsige: 1Jn 1:2 „Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.”
Jézus Krisztus személyében az örök időtlenség uralkodó Logosza érzékszervekkel is megtapasztalhatóvá alázta magát a bukott teremtmény számára. A Királyok Királya láthatóvá vált, tapinthatóvá, megostorozhatóvá, keresztre feszíthetővé – mert szeretett.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.