Igehely: ApCsel 11:27-30; Kulcsige: ApCsel 11:29 „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.”
Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy segítséget nyújtson, és kiemeljen a bűn nyomorúságából. Jézus Krisztus a gyülekezet Ura. Ő ma is ösztönzi övéit a kölcsönös bátorításra, olykor fizikai segítségnyújtásra is, amelyben az Ő neve megdicsőülhet.
Igehely: ApCsel 11:19-26; Kulcsige: ApCsel 11:26 „Így történt, hogy egy teljes esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.”
A keresztyének üldözése Jeruzsálemben oda vezetett, hogy mindenfelé szétszóródtak. Így jutottak el egyesek a szíriai Antiókhiáig. Amikor megérkeztek, elkezdték Krisztus evangéliumát hirdetni a zsidóknak (19. v.).
Igehely: Ez 34:11-31; Kulcsige: Ez 34:31 „Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! – így szól az én Uram, az Úr.”
A pásztor képe többször is megjelenik mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben. Ezékiel itt a nép vezetőit nevezi pásztoroknak, akiknek gondoskodniuk kellett volna, védelmet biztosítani a népnek az ellenségtől. Sajnos, ebben kudarcot vallottak.
Igehely: Jn 10:11-18; Kulcsige: Jn 10:16 „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”
Amikor még bűneinkben voltunk, nem Jézust követtük, hanem a Sátán befolyása alatt éltük életünket. Ilyen módon mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok (Ézs 53:6). Azonban eljött a nap, amikor megtértünk lelkünk pásztorához és felvigyázójához (1Pt 2:25).
Igehely: Zsid 4:1–11; Kulcsige: Zsid 4:9 „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”
A Zsidókhoz írt levélben három nyugalomnapról olvasunk: Isten nyugalma (Zsid 4:4), Izráel nyugalma Kánaánban (Zsid 3:11) és a hívők jövőbeli nyugalma (Zsid 4:9).
Igehely: Zsolt 133:1–3; Kulcsige: Zsolt 133:1 „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!”
A 15 zarándokének között a három utolsó arról szól, hogy mi papok vagyunk (Zsolt 132), testvérek vagyunk (Zsolt 133) és szolgák vagyunk (Zsolt 134) Isten házában.
Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”
Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.