Mindennapi áhítatok

2025. július 3., csütörtök

Igehely: 2Tim 4:1–5 Kulcsige: 2Tim 4:2 „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”

Nem lehet mindenki igehirdető, de mindenki lehet igehallgató. Ezért vizsgáld meg, milyen a hozzáállásod az igehallgatáshoz és annak befogadásához. Mi tetszik neked? Miben méred azt, ami tetszik, amikor igét hallgatsz?

2025. július 2., szerda

Igehely: Hab 2:1–4 Kulcsige: Hab 2:3 „Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”

Habakuk próféta csalódott és türelmetlen, mert úgy tűnik neki, hogy Isten nem hallgatta meg a kérését (Hab 1:2). Az Úr válasza viszont jelzi, hogy az ő tudtán kívül már az Úr elkezdett válaszolni (Hab 1:5–11). A káldeusok (babilóniaiak) jönnek megbüntetni Izráelt.

2025. július 1., kedd

Igehely: Péld 25:11–15 Kulcsige: Péld 25:15 „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”

Az aranyalma ezüsttányéron gyönyörű és kívánatos. Ilyen a helyén mondott ige (11.v.). De ahhoz, hogy helyén tudjuk mondani, ki kell várni és fel kell ismerni ennek az idejét. Ehhez türelem és bölcsesség kell. Nem mindegy, hogyan mondjuk és hogyan fogadjuk az intést, feddést (12.v.).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.