Igehely: ApCsel 2:1-13; Kulcsige: ApCsel 2:6 „Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.”
Lévén, hogy nem magyar, hanem angol környezetben nőttem fel, az egyik leghőbb vágyam, hogy folyékonyan tudjak beszélni magyarul.
Igehely: Róm 8:1-11; Kulcsige: Róm 8:1-2 „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.”
Az ószövetségi törvény és áldozati rendszer nem volt tökéletes, nem volt sikeres abban, hogy az embernek megváltást szerezzen. Sokszor csak egy külső formaságra korlátozódott az ember kapcsolata az Istennel az áldozatok által.
Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:67-68 „Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”
Az Atya már kezdettől fogva szabad akaratot adott az embernek, ez látható volt az Édenkertben is. Ez nem változott, az ember ma is szabadon dönthet, hogy Jézust követi, vagy hátat fordít neki, mint régen sokan azok közül is, akik kortársai voltak.
Igehely: ApCsel 26:14-25; Kulcsige: ApCsel 26:23 „A Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak.”
Emlékszem, olyan hatodik vagy hetedik osztályos lehettem, amikor egyik tanárunk, aki az iskola igazgatója is volt, figyelmeztetett minket, hogy a vallás, a hit csak öregasszonyoknak való mese, nem pedig művelt fiatalokhoz illő dolog. Akkor még elgondolkoztam, vajon igazat mondhat?
Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:23 „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”
Az ember a saját elveszett állapotára kereste a megoldást. A zsidók rendkívüli jelre vártak, valami különleges csodára, gondolva, hogy Isten ez által mutatja meg tervét az emberiségnek.
Igehely: Fil 2:6-11; Kulcsige: Fil 2:7-8 „Hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
Amikor Jézus Krisztusnak, Isten Fiának a halálára gondolunk, aki által a kegyelem kiáradt minden ember számára, tudnunk kell, hogy Ő a halált önként vállalta értünk. Ezt nehezen tudták felfogni a tanítványai is. Sokáig nem is értették, hogyan történhet ilyen, hogy a Mester önként megy a halálba.
Igehely: Préd 12:1–7 Kulcsige: Préd 12:1 „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”
A bölcs prédikátor emlékeztet az élet mulandóságára, és felszólít, hogy készüljünk az öregségre, amely elkerülhetetlen. Az öregedés természetes része az életnek. Nem kell félnünk tőle, de bölcsen kell készülnünk a fizikai és lelki változásokra. Testünk gyengül, és nem tudjuk már ugyanúgy tenni a dolgainkat, mint fiatalon. Mentális életünk és érzékszerveink is meggyengülnek. A képekkel, metaforákkal telített költői nyelv megkapóan ábrázolja ezt a folyamatot.