Igehely: Zsid 1:1–9 Kulcsige: Zsid 1:2 „Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.”
Nem ismerjük e levél íróját. Többféle vélemény van arról, hogy ki írta, de egyik sem bizonyítható. A legbölcsebb, ha Origenész álláspontját képviseljük, aki Kr.u. 254-ben halt meg. Ő azt írta: „Isten egyedül a tudója az igazságnak, hogy ki írta a zsidókhoz írt levelet.”
Igehely: Zsid 2:5–12 Kulcsige: Zsid 2:11 „Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.”
A zsidókhoz írt levél egy prédikáció. A fókuszban Jézus személye és megváltó munkája áll. Írója az Ószövetség kiváló ismerője. Az első fejezet elénk tárja, hogy a Fiú megkülönböztethető az Atyától, de valóságos Isten.
Igehely: Ám 3:1–12 Kulcsige: Ám 3:4 „Ordít-e az oroszlán az erdőben, ha nincsen zsákmánya? Bömböl-e rejtekhelyén a fiatal oroszlán, ha semmit sem fogott?”
Vasárnap győzedelmes oroszlán képében láttuk Jézust. A mostani igénkben Isten népét megbüntető, pusztító oroszlán képében jelenik meg. Isten kihívta népét Egyiptomból, és különleges bánásmódban részesítette őket. Ez egyrészt kiváltság volt számukra, másrészt felelősség.
Igehely: 1Pt 5:6–9 Kulcsige: 1Pt 5:8 „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.”
Ki ne lenne éber és figyelmes, ha tudná, hogy veszélyes vad lehet megbújva a közelben? Az ördög, mint ordító oroszlán, leselkedik, hogy prédát ejtsen.
Igehely: 2Sám 1:17–27 Kulcsige: 2Sám 1:23 „Saul és Jónátán, kik egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál.”
Dávidot mélyen megrendítette Jónátán és Saul halála. Gyászéneket szerzett, és ezzel siratta őket. Dicséri hősiességüket: „Gyorsak, mint a sasok, és erősek, mint az oroszlánok.” A gyorsaság és az erő elengedhetetlen a harcban.
Igehely: Dán 6:19–28 Kulcsige: Dán 6:23 „Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel.”
A legtöbb hívő világi környezetben él, amely nem igazán viszonyul barátságosan a hívőhöz. Ha látja Isten áldásait a hívő ember életében, máris irigykedik. Valami hasonló volt Dániel társai szívében. Találtak „megfelelő megoldást” is.
Igehely: ApCsel 21:1–6 Kulcsige: ApCsel 21:4 „Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.”
Az Úr szolgája, Pál, Jeruzsálem felé halad, bár tudja, hogy ott nyomorúság vár rá. Megy, mert tudja, mi a küldetése, tudja, mi az élete legfőbb célja: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, a Megváltóról. Elvinni azt a jó hírt minél több embernek, hogy Jézus legyőzte a halált, nem számít, milyen távolságot kell megtenni, vagy milyen áldozatot kell vállalni ezért.
Mi tudjuk, hogy milyen irányba haladunk? Hála az Úrnak, hogy igen, tudhatjuk: a mennyei Jeruzsálem felé tartunk. Célunk az, hogy örökké ott legyünk majd Megváltónkkal és a megváltottakkal.