Igehely: 1Pt 3:18-22; Kulcsige: 1Pt 3:21 „Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által.”
Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban. Várakozott, míg a bárka el nem készült, és el nem hangzott minden ítéletes beszéd, amelynek el kellett hangzania az engedetlen emberek füle hallatára.
Igehely: Jel 21:1-8; Kulcsige: Jel 21:1 „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.”
A régi elmúlt, Isten újat teremt. Ez lesz Isten akaratának végső beteljesedése. Haggeus próféta kb. 600 évvel korábban már látja azt, amit János lát a Patmosz szigetén: „Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet” (Hag 2:6).
Igehely: 2Kor 12:1-10; Kulcsige: 2Kor 12:4 „Elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat.”
Merem állítani, hogy hallottunk különleges tehetségekkel, különleges képességekkel megáldott emberekről. Eljutott hozzánk is a hírük, hogy ilyen vagy olyan csodákat, gyógyításokat végeztek, ilyen vagy olyan elragadtatásban volt részük.
Igehely: Mk 16:19-20; Kulcsige: Mk 16:19 „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.”
Elgondolkoztam azon, hogy mit mondtak a tanítványok egymás között, miután saját szemükkel látták Jézus mennybe emelkedését. Tény volt, nem ámítás. Valami, amit ember még nem látott addig.
Igehely: Mt 23:1-13; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”
Jézus szól az Őt körülvevő néphez. Szavai kemények, inkább dorgálnak, mint tanítanak. Az írástudók, a farizeusok és az elöljárók a zsinagógákban, a nyilvános helyeken, az ünnepi ebédeken nagyon szerették a főhelyeket, nagyon szerették, hogy megkülönböztetett tisztelettel kezeljék őket.
Igehely: Zsolt 89:1-19; Kulcsige: Zsolt 89:12 „Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.”
A zsoltár témája lépcsőzetesen bontakozik. Már a zsoltár címében megtaláljuk az utalást a Dávid házával kötött szövetségre. A szövetség Isten jóságának, kegyelmes tetteinek bizonyítéka, amely megmarad rendíthetetlenül, és amire minden nehéz helyzetben hivatkozni lehet.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?