Mindennapi áhítatok

2025. március 5., szerda

Igehely: Mk 9:33–37 Kulcsige: Mk 9:34 „Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb.”

A tanítványokat a megdicsőülés hegyének gondolatai foglalkoztatják. Ezt a csodás eseményt a három tanítvány – Uruk tilalma ellenére – elmondta a többieknek. Micsoda kitüntetés érte őket! Szívükbe lopakodott a nagyravágyás, a dicsekvés ördöge.

2025. március 4., kedd

Igehely: Mk 9:30–32 „Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: «Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad.» Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.”

Nekünk mindig terhünkre van, amikor valamiért áldozatot kell hozni. Ezt a nagyok mindig a kicsikre hárítják át. „Áldozatot a gyengék hoznak az erősekért.” – ezt látjuk végig a történelem során. Ezért nehéz megérteni Jézust, aki Isten hatalmával járt a földön, mégis áldozatot vállalt a kicsikért.

2025. március 3., hétfő

Igehely: Mk 9:14–29 Kulcsige: Mk 9:23 „Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz.”

Egy apa hittel fordul Jézushoz. A tanítványok, akik nem voltak fent a hegyen, kudarcot vallottak. Az apa szavaiban mintha vádként is hangzana: „Elhoztam…nem tudták…” (17-18.v.) Mintha a mi tehetetlenségünk miatti zúgolódást hallanánk ki az apa szavaiból.

2025. március 1., szombat

Igehely: Mk 9:1–8 Kulcsige: Mk 9:7 „De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: «Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!»”

Sokan vágynák meglátni Istent, szemlélni az Ő dicsőségét. De lehetséges ez? A Biblia nyíltan beszél arról, hogy az Istent soha senki nem látta, és ember élve nem is láthatja. Jézus a következőket mondja: „aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14:9b).

2025. február 28., péntek

Igehely: Mk 8:34–38 Kulcsige: Mk 8:34 „Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”

Jézusnak sok követője volt földi élete során. Követték tanítványai, akiket elhívott. Ezenkívül nagy sokaság is járt vele. Ez a tömeg úgy alakult, hogy látták Jézus csodatetteit, és biztonságban érezték magukat mellette. De Jézus az emberek szívébe látott.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávid bűne Bet­sa­bé­val és az ebből fa­ka­dó kö­vet­kez­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy még egy Is­ten­nek ked­ves ember is vál­hat a bűn ál­do­za­tá­vá. A 2Sám 11:27 azt mu­tat­ja, hogy senki nem ve­he­ti fél­váll­ról a bűnt: nincs olyan, hogy ár­tal­mat­lan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.

Az ige­sza­kasz fel­hí­vás­ként szol­gál, hogy ál­lan­dó­an le­gye­nek a ke­zünk ügyé­ben a Lélek fegy­ve­rei, és em­lé­kez­tet a bűn­nel szem­be­ni gyen­ge­sé­günk­re is. To­váb­bá fi­gyel­mez­tet a bűn ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re. Dávid ugyan meg­tér és hely­re­áll, de mind­azo­kat, ami­ket el­kö­ve­tett, nem tudja meg nem tör­tént­té tenni.