Igehely: Kol 3:18-25; Kulcsige: Kol 3:19 „Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.”
Mit vár el Isten egy férfitől, (asszonytól) aki már házas? „Ti férfiak, szeressék feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.” (19v.) Szeretni azt jelenti: én élek őérte, és nem ő énértem. Akkor is, ha ennek az az ára, hogy lemondok a hobbimról, rögeszméimről, kényelmemről.
Igehely: 1Móz 2:21-24; Kulcsige: 1Móz 2:24 „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.”
A most kezdődő házasság hetében lehetőségünk lesz megfigyelni Isten útmutatásait és tanácsait. Nincs olyan jó házasság, ami ne lehetne még jobb, és nincs olyan elrontott kapcsolat, amit az Úr ne tudna helyrehozni.
Igehely: Mk 7:1-8; Kulcsige: Mk 7:8 „Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.”
Az emberiség történetében sok féle parancs, előírás és megállapodás született annak érdekében, hogy rendezettebben, szervezettebben éljenek az emberek. Isten népe között is meg kell ennek lennie.
Igehely: Mk 6:53-56; Kulcsige: Mk 6:56 „Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.”
Előbb vagy utóbb megérkezünk, egy-egy kitűzött helyre, a célba. Ahogyan a hajó is a túlsó partra ért, felismerték Őt és jöttek az emberek. Jöttek, akiknek már volt tapasztalatuk Jézussal, vagy akik eddig csak hallottak róla.
Igehely: Mk 6:45-52; Kulcsige: Mk 6:50 „Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
A bizalom alapvető tényezője a mindennapi életüknek. Mindenekelőtt Istennel kapcsolatosan, de más téren is fontos. Az ember, mint társas lény, a párkapcsolatában, a házasságban és sokféle közösségi életében számít rá. „Számítok a bizalmadra!” - szokták mondani.
Igehely: Mk 6:35-44; Kulcsige: Mk 6:41 „Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.”
Egy természetes és logikus felméréssel kezdődik ez a történet. Estére jár az idő, rendezni kell a dolgokat, ahogyan gyermekkorban is megtanultuk. Mindennek meg van a rendelt ideje, estére mindenki otthon kell legyen, megmosakodva, megvacsorázva, lefekvésre készen.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?