Igehely: 5Móz 28:1-14; Kulcsige: 5Móz 28:6 „Áldott leszel jártodban-keltedben.”
Isten áldása nem más, mint jósága és kegyelmessége azok felé, akik félik Őt. Ez az áldás kihat a közösségi és egyéni életre egyaránt. Isten áldást ígér az egyén munkájára, bárhova is menjen, bárhonnan is jöjjön a feladata végett.
Igehely: Ézs 51:1-3; Kulcsige: Ézs 51:2 „Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam.”
Isten áldásához tartozik a megsokasítás vagy megszaporítás. Ez érvényes volt Ábrahám és Sára életében, és még számos más esetben is. Ézsaiás próféta vigasztalja a népet, hiszen a bűneikért kemény árat kellett fizetniük. Odalett Izráel dicsősége, az ifjak sokasága. Minden kopár és kihalt lett.
Igehely: Kol 1:12-14; Kulcsige: Kol 1:12 „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.”
Az afrikai karre nyelvjárásban a hálaadás kifejezése a következő: „leülni valaki előtt a földre”. A hálás afrikai elmegy jótevőjének a házához, leül a kunyhó előtti talajon, miközben egy szót sem szól. Csöndje jelzi hálaadását. Aki hálás Istennek, az leül Isten előtt, és élvezi a jelenlétét.
Igehely: 2Sám 6:1-23; Kulcsige: 2Sám 6:12 „Jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment ezért Dávid, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába.”
Ez a vers azzal az esettel van kapcsolatban, amikor Isten ládája hosszú idő után a filiszteusoktól végre hazakerül. Kitörő lelkesedéssel fogadta a nép Isten ládájának hazatérését.
Igehely: Gal 3:6-14; Kulcsige: Gal 3:9 „Eszerint a hitből valók nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.”
A Krisztusban rejlő mennyei áldást nem azért kapjuk, mert megérdemeljük, vagy mert képesek lennénk cserébe adni valami értékes dolgot Istennek. Pál apostol visszautal magyarázatában Ábrahámra, aki Istenbe vetett hit által indult el az ígéret földjére.
Igehely: Ef 1:1-14; Kulcsige: Ef 1:3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban.”
Ez az ige azokról a kincsekről beszél, amelyek azok számára váltak elérhetővé, akik Jézus Krisztusnak adták az életüket. Ha te az Úr gyermeke vagy, akkor olyan drága gazdagsággal rendelkezel, amiről talán nem is tudsz, vagy amire úgy tekintesz, mint valami természetes dologra, pedig nem az.
Igehely: ApCsel 21:1–6 Kulcsige: ApCsel 21:4 „Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.”
Az Úr szolgája, Pál, Jeruzsálem felé halad, bár tudja, hogy ott nyomorúság vár rá. Megy, mert tudja, mi a küldetése, tudja, mi az élete legfőbb célja: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, a Megváltóról. Elvinni azt a jó hírt minél több embernek, hogy Jézus legyőzte a halált, nem számít, milyen távolságot kell megtenni, vagy milyen áldozatot kell vállalni ezért.
Mi tudjuk, hogy milyen irányba haladunk? Hála az Úrnak, hogy igen, tudhatjuk: a mennyei Jeruzsálem felé tartunk. Célunk az, hogy örökké ott legyünk majd Megváltónkkal és a megváltottakkal.