2021. június 10., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Áldozathozatal nélkül nincs eredmény

Igehely: Jn 12:20-33; Kulcsige: Jn 12:24 „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”

Hogy az ember valamit elérjen az életben, az áldozattal jár. Ahhoz, hogy a kitűzött célt elérje, időt kell szánnia rá, és le kell mondania bizonyos dolgokról. Hogyha valaki Krisztust akarja követni, szintén áldozatot kell hoznia. Jézus mondta: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem” (Lk 9:23). Az áll legközelebb Krisztushoz, aki itt e földön a legtöbbet vett át önfeláldozó szeretetéből, „amely nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt” (1Kor 13:4-5).

Mai igénkben olvassuk, hogy a görögök eljöttek imádni Istent, és meglátni Jézust. Ezek az emberek feladták saját vallásukat és vallásgyakorlatukat, még hitrendszerüket is, mert egyedül Jézust akarták követni. Nem az a fontos, hogy valaki milyen háttérből származik, mit tettek, vagy mit nem tettek ősei, hogy milyen vallási gyakorlatokkal éltek, hanem a legfontosabb a réginek meghalni, és újat kezdve teremni sok és áldott gyümölcsöt. Ha valaki Krisztust szolgálja, Őt kell követnie: „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden” (2Kor 5:17). Legyen így a mi életünkben is!

Rusu Sándor

DÉLUTÁN | 

A szívben sokféle szándék van

Igehely: Péld 19:1–9, 20–23; Kulcsige: Péld 19:21 „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tervei valósulnak meg.”

A szív az életünk központja: csatatér. Isten azt szeretné, hogy szívünket felé hajlítsuk, a Sátán pedig innen szeretné az áldásokat elrabolni. Rajtunk áll, a mi döntésünk, hogy megkeményítjük-e a szívünket, vagy engedünk Isten átformáló akaratának. Dávid és más bibliai személyek példájából jól láthatjuk, hogy ennek milyen súlyos következményei vannak. Az Úr ismeri a mi szívünk állapotát is, tudja, hogy mi van benne, és mi származik belőle. Dávid azt kérte, hogy Isten tiszta szívet teremtsen benne. Nekünk is szükségünk van új szívre. Az új szívvel, amit Istentől kapunk, minden megváltozik, még a szándékaink is. Luther Márton mondta: „A szeretet a szíved megújulása.” Isten nélkül azonban az ember nem tud jót cselekedni, mert gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva (1Móz 8:21).

Aki eddig önmaga mércéje volt, testi mivoltának, és a bűneset miatt megromlott szívének irányítása alatt élt, ha engedelmeskedik Istennek, az ige hatni kezd az életében. Az ember megismerheti az isteni gondolkodásmódot, ami igazságra vezet, élteti a testet, bearanyozza a lelket, és megtisztítja a szívet.

Rusu Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).