Igehely: Mk 1:6-7; Kulcsige: Mk 1:7 „Ezt hirdette: Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam.”
Valójában mire vagyunk méltók, mit érdemlünk? Bár a teremtés koronája az ember, de lázadása és bűnössége miatt ítéletre és kárhozatra méltó, semmi másra. Nem érdemeljük meg Isten szeretetét, kegyelmét, ajándékait, de még a lehetőséget sem, hogy szolgálhatunk a világ Teremtőjének.
Igehely: Mk 1:1-5; Kulcsige: Mk 1:3 „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az ÚR útját, egyengessétek ösvényeit!”
Vajon az a küldetésed, hogy olyan életet építs magadnak, amely elvezet az önmegvalósításhoz és a boldogsághoz? Jézus tanítványaiként azzal lettünk megbízva, hogy a Mesternek utat készítsünk az emberi szívekhez.
Igehely: Zsid 11:32-12:3; Kulcsige: Zsid 12:2 „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.”
Minden őszinte hívő ember szeretne hiteles keresztyén életet élni. Ebben a szenvedő világban a hitelesség része, hogy megízleljük a nyomorúságot. A hit abban áll, hogy hűségesen ragaszkodunk Isten kijelentéséhez akkor is, ha a körülmények ellene beszélnek.
Igehely: 1Tim 6:11-16; Kulcsige: 1Tim 6:12 „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.”
Az ókori és a modern ember szemében is szép az a harc, amit nemes ügyért, nemes módon harcolnak meg. A mi harcunk bizonyságtétel arról, hogy mit tartunk értéknek, miért érdemes élni-halni. A legszebb ilyen vallástétel a Krisztusé volt.
Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 2Kor 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”
Csak, aki hitből él tudja vállalni a Krisztusért járó szenvedéseket, kitartva végig az Úr mellett. Ezért az életnek gondjai nem terhelik le felettébb a szívét, hanem minden körülmények között Istenre néz, mint akinek kegyelme elégséges bármilyen nehézség közepette is.
Igehely: 2Kor 1:21-24; Kulcsige: 2Kor 1:24 „Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.”
Drága ígéretnek lehetnek részesei mindazok, akik újjászülettek. „Ő pecsétjével el is jegyzet minket, és a Lélek zálogát adta a szívünkbe.” (22v.) Közben az is meg van ígérve, hogy Krisztus az, aki minket meg tud erősíteni (21v.) Enélkül nem is tudnánk szilárdan megállni a hitben.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?