2025. július 29.,  Márta, Flóra

Mindennapi áhítatok

2020. december 4., péntek

Igehely: Lk 13:31-35; Kulcsige: Lk 13:34 „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!”

Gyönyörű illusztrációt használ Jézus Krisztus ez alkalommal is: ritkán látni olyan kiscsibét, amelyik ne szaladna oda, ha hívja a kotló. Most azonban nem egy személyt, hanem egy nagyobb közösséget érint a szemrehányás. Kétféle akaratról olvasunk: én sokszor akartam – ti nem akartátok.

2020. december 3., csütörtök

Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:41 „Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz.”

Amikor ez a történet elénk jön, általában elítéljük Mártát, pedig ő vendégszerető asszony volt. Az ige őt nevezi meg, hogy befogadta az Urat a házába (38.v.). Azt is olvassuk róla, hogy sokféle szolgálatot végzett az Úr előtt (40a).

2020. november 30., hétfő

Igehely: 1Móz 46:1-7; Kulcsige: 1Móz 46:2 „Isten pedig éjszaka így szólt Izráelhez látomásban: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok!”

Nagyon kényelmes ember vagyok, és a napokban, amikor szóba jött a költözés, már előre féltem ennek körülményeitől (bepakolás, cipekedés, kipakolás, rendezés stb.). Egyáltalán ki az, aki szeret költözni, főleg, ha 130 éves, mint Jákób?

2020. november 29., vasárnap

Igehely: 1Móz 22:9-19; Kulcsige: 1Móz 22:11 „Kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok.”

Mindig csodáltam Ábrahám bátorságát és hitét. Lehet, könnyebb lett volna elindulni, ha Isten nem jelenti ki neki világosan, hogy mi lesz a vége az utazásnak. De tisztán hallja Ábrahám: Fogd a fiadat, akit szeretsz, és áldozd fel ott.

Keresés az elmélkedések közt

2025. július 29., kedd

Igehely: Péld 16:16–21 Kulcsige: Péld 16:19 „Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.”

A sze­líd­lel­kű­ség­be és az alá­zat­ba még soha senki nem bu­kott bele. Aki in­kább vá­laszt­ja az Isten né­pé­vel együtt a sa­nyar­ga­tást, mint a világ kin­cse­it és a bűn ideig-óráig tartó gyö­nyö­rű­sé­gét (Zsid 11:25), az ki­tel­je­se­dett éle­tet él már e föl­dön, és ju­tal­mat nyer az örök­ké­va­ló­ság­ban. Ezt a ki­tel­je­se­dést szá­munk­ra a Krisz­tus lel­kü­le­té­nek ben­nünk való mun­kál­ko­dá­sa je­len­ti – a világ ér­tet­len­ke­dé­sét, gyű­lö­le­tét, az an­gya­lok cso­dál­ko­zá­sát ki­vált­va.