Mindennapi áhítatok

2021. április 8., csütörtök

Igehely: Mk 13:1-2; Kulcsige: Mk 13:2 „Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

Amint Jézus utoljára hagyta el a templomot halála előtt, egyik tanítványa megpróbálta felkelteni az érdeklődését a templom, és az azt körülvevő épületek nagyszerűségére. A tanítványokat foglalkoztatták a ragyogó építészeti megoldások, a hatalmas kövek beépítésének módja.

2021. április 7., szerda

Igehely: Mk 12:41-44; Kulcsige: Mk 12:44” „Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.

A tanítványok figyelmét Jézus egy szegény özvegyasszonyra irányítja, aki nem sokat számít az emberek szemében, de mert szívében Isten iránti őszinte szeretet él, ezért nagyon értékes Őelőtte. Ennek az özvegyasszonynak teljesen ellentétes a magatartása az írástudókéval.

2021. április 5., hétfő

Igehely: Mk 16:14-18; Kulcsige: Mk 16:15 „Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

Ebben az igében arról hallunk, hogy a feltámadás utáni napokban Jézus Krisztus elsősorban meggyőzte tanítványait feltámadásának a valóságáról. Erre nagy szükség volt. Amikor megjelent a tizenegynek, szemrehányást tett nekik, amiért nem hitték el a feltámadásáról szóló híreket.

2021. április 4., vasárnap

Igehely: Mk 16:1-13; Kulcsige: Mk 16:6 „De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.”

Jézus Krisztus feltámadása történelmi esemény, ami egy bizonyos időben és helyen történt. Ha Jézus nem támadt volna fel a halálból, mi soha nem hallottunk volna róla. A tanítványok meg voltak győződve, hogy a tragédia mindennek véget vetett.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 6:22–23 Kulcsige: Lk 6:22 „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.”

A Lukács szerinti boldogmondások kétféle állapotról beszélnek. Egyrészt arról, hogy milyen a hívő ember helyzete most, a jelenben, amikor gyűlöletben, kiközösítésben és gyalázatban részesülhet, mint Krisztus követője. Másfelől viszont arról, hogy mire számíthat a hívő ember a jövőben, vagyis az örökkévalóságban: jutalomra az Emberfiáért elszenvedett sérelmekért.