Igehely: Mk 5:1–13 Kulcsige: Mk 5:8 „Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”
A tenger lecsendesítése után a túlparton kikötve kiderült, hogy a vízen tapasztalt háborgásnál van súlyosabb és reménytelenebb: amikor az ember életét megszállja a Sátán, Istennek és országának ellensége.
Igehely: Mk 4:35–41 Kulcsige: Mk 4:39 „Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.”
Márk evangéliumában tovább haladva, az Isten országát illusztráló példázatokat egy újabb sorozat demonstratív, hitébresztő csoda követi. A 4. részben megörökített tanítások egy tengerpart közelében horgonyzó hajóról hangzottak el.
Igehely: Mk 4:26–34 Kulcsige Mk 4:31-32 „Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”
A házon belüli képek után Jézus ma ismét a szántóföldek felé tereli figyelmünket, hogy ezúttal az Isten országa növekedését szemléltesse. Bemutatja, hogy az új életünkben tapasztalt fejlődés titokzatos, de magától értetődő, látványos és valóságos.
Igehely: Mk 4:21–25 Kulcsige: Mk 4:21 „Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?”
„Akinek / Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” (9.v., 25.v.) – Ezzel az ismétlődő figyelmeztetéssel jelzi Jézus, hogy folytatja az Isten országáról szóló példázat-sorozatot. Majd ráerősít: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok” (25.v.) ki abból, amit mondok!
Igehely: Mk 4:10–20 Kulcsige: Mk 4:20 „A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.”
Jézus Krisztus egy nagyon egyszerű üzenet hirdetésével kezdte földi szolgálatát: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1:15).
Igehely: Mk 4:1–9 Kulcsige: Mk 4:3 „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.”
Az Úr Jézus rámutat, hogy e legelső példázat megértése alapvető és kulcsfontosságú. Tartsunk önvizsgálatot: hogyan hirdetjük, és hogyan hallgatjuk, fogadjuk az igét, s milyen gyümölcsöt terem bennünk?
Igehely: Mt 23:23–24 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.”
Hűség: Az a lojalitás (ragaszkodás, elkötelezettség), amit egy közösségen belül a legkülönbözőbb élethelyzetekben a közösség tagjai egymással szemben megbizonyítani tartoznak. Minden hűségnek alapja és előfeltétele Isten hűsége (Keresztyén bibliai lexikon).