Mindennapi áhítatok

2025. február 1., szombat

Igehely: Mk 5:21–24, 35–43 Kulcsige: Mk 5:36 „Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!”

A korábbi napokon láthattuk, hogy Jézus Úr a természet és a démonvilág erői felett. Isteni hatalmával rendet tud tenni a teremtett világ látható és láthatatlan részében is. A folytatás azt bizonyítja, hogy hatalma van a betegség és a halál felett is.

2025. január 31., péntek

Igehely: Mk 5:14–20 Kulcsige: Mk 5:19 „Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: «Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.»”

A gadarai megszállottnál látványos volt a sátáni leuralás, de a szabadítás utáni változás is. A kondások szemtanúi voltak a nagy eseménynek. A környékről helyszínre érkező illetékesek is látták a térség rémének megváltozott életét (15.v.), majd meghallgatták a hozzá fűződő tanúvallomást (16.v.).

2025. január 29., szerda

Igehely: Mk 4:35–41 Kulcsige: Mk 4:39 „Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.”

Márk evangéliumában tovább haladva, az Isten országát illusztráló példázatokat egy újabb sorozat demonstratív, hitébresztő csoda követi. A 4. részben megörökített tanítások egy tengerpart közelében horgonyzó hajóról hangzottak el.

2025. január 28., kedd

Igehely: Mk 4:26–34 Kulcsige Mk 4:31-32 „Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”

A házon belüli képek után Jézus ma ismét a szántóföldek felé tereli figyelmünket, hogy ezúttal az Isten országa növekedését szemléltesse. Bemutatja, hogy az új életünkben tapasztalt fejlődés titokzatos, de magától értetődő, látványos és valóságos.

2025. január 27., hétfő

Igehely: Mk 4:21–25 Kulcsige: Mk 4:21 „Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?”

„Akinek / Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” (9.v., 25.v.) – Ezzel az ismétlődő figyelmeztetéssel jelzi Jézus, hogy folytatja az Isten országáról szóló példázat-sorozatot. Majd ráerősít: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok” (25.v.) ki abból, amit mondok!

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.