Igehely: Mk 1:8 „Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.”
Krisztus tanítványaiként olyan küldetésben vagyunk, melyhez az elhívásunkon túl elengedhetetlen a Szentlélek-keresztség. Pünkösd napján a Lélek kitöltetésével a tanítványok erőt kaptak arra, hogy előálljanak, és félelem nélkül hirdessék a teljes evangéliumot.
Igehely: Mk 1:6-7; Kulcsige: Mk 1:7 „Ezt hirdette: Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam.”
Valójában mire vagyunk méltók, mit érdemlünk? Bár a teremtés koronája az ember, de lázadása és bűnössége miatt ítéletre és kárhozatra méltó, semmi másra. Nem érdemeljük meg Isten szeretetét, kegyelmét, ajándékait, de még a lehetőséget sem, hogy szolgálhatunk a világ Teremtőjének.
Igehely: Mk 1:1-5; Kulcsige: Mk 1:3 „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az ÚR útját, egyengessétek ösvényeit!”
Vajon az a küldetésed, hogy olyan életet építs magadnak, amely elvezet az önmegvalósításhoz és a boldogsághoz? Jézus tanítványaiként azzal lettünk megbízva, hogy a Mesternek utat készítsünk az emberi szívekhez.
Igehely: Zsid 11:32-12:3; Kulcsige: Zsid 12:2 „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.”
Minden őszinte hívő ember szeretne hiteles keresztyén életet élni. Ebben a szenvedő világban a hitelesség része, hogy megízleljük a nyomorúságot. A hit abban áll, hogy hűségesen ragaszkodunk Isten kijelentéséhez akkor is, ha a körülmények ellene beszélnek.
Igehely: 1Tim 6:11-16; Kulcsige: 1Tim 6:12 „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.”
Az ókori és a modern ember szemében is szép az a harc, amit nemes ügyért, nemes módon harcolnak meg. A mi harcunk bizonyságtétel arról, hogy mit tartunk értéknek, miért érdemes élni-halni. A legszebb ilyen vallástétel a Krisztusé volt.
Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 2Kor 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”
Csak, aki hitből él tudja vállalni a Krisztusért járó szenvedéseket, kitartva végig az Úr mellett. Ezért az életnek gondjai nem terhelik le felettébb a szívét, hanem minden körülmények között Istenre néz, mint akinek kegyelme elégséges bármilyen nehézség közepette is.
Igehely: ApCsel 21:1–6 Kulcsige: ApCsel 21:4 „Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.”
Az Úr szolgája, Pál, Jeruzsálem felé halad, bár tudja, hogy ott nyomorúság vár rá. Megy, mert tudja, mi a küldetése, tudja, mi az élete legfőbb célja: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, a Megváltóról. Elvinni azt a jó hírt minél több embernek, hogy Jézus legyőzte a halált, nem számít, milyen távolságot kell megtenni, vagy milyen áldozatot kell vállalni ezért.
Mi tudjuk, hogy milyen irányba haladunk? Hála az Úrnak, hogy igen, tudhatjuk: a mennyei Jeruzsálem felé tartunk. Célunk az, hogy örökké ott legyünk majd Megváltónkkal és a megváltottakkal.