Igehely: Tit 2:1-5; Kulcsige: Tit 2:2-3 „Hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek.”
Titusz krétai szolgálata kiterjedt az idősebb generációra is. Isteni intésekre és bátorításokra kapott felhatalmazást. Ha a hívő férfi fiatalkorban, vagy az élete delén mértékletes, tisztességes és józan volt, nem nehéz ilyen maradnia az élete utolsó szakaszában sem!
Igehely: Mt 27:3-10
Jeremiás szolgálata az ítéletről szól, és az Újszövetségbe is bekerül a Vérmező kapcsán. A 30 ezüstpénzről a Zak 11:12-13-ban olvasunk, a Vérmező pedig a Jer 19:1-13-ban található („öldöklés völgye” és „a Tófetben temetni fognak...”).
Igehely: Jer 52:1-34; Kulcsige: 2Krón 36:21 „Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje: Amíg le nem telnek az ország nyugalmának évei, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig.”
Egy történelmi korképet alkotunk ebből a részből, és megérthetjük, hogy Jeremiás próféta hűségesen bevégezte szolgálatát. Néhány tényre hadd figyeljünk oda:
Igehely:Jer 44:1-30; Kulcsige: Jer 44:29 „Ez lesz annak a jele – így szól az Úr –, hogy megbüntetlek benneteket ezen a helyen, és majd megtudjátok, hogy beteljesednek az én igéim rajtatok, a ti károtokra.”
Jeruzsálem pusztulása már hitelesítette Jeremiás életét és igehirdetését, és most elérkezett az utolsó igehirdetéséhez. Hátha most megváltoznak, megtérnek! Sajnos, nem akartak. Bűneikhez, bálványimádásukhoz ragaszkodtak, nem akartak Istenhez visszatérni. De a próféta megpróbálja újra.
Igehely: Jer 43:1-13,; Kulcsige: Jer 43:1 „Amikor Jeremiás elmondta az egész népnek Istenüknek, az Úrnak minden igéjét, amelyet Istenük, az Úr üzent nekik, mindezeket a szavakat.”
Jeremiás jó példa minden igehirdető és szolgálattevő részére, mert Isten ilyen embereket keres, akik hirdetik az igét „akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő” (1Tim 4:2). Ehhez kell legalább két dolog:
Igehely: Jer 42:1-22; Kulcsige: Jer 42:7 „Tíz nap múlva szólt az Úr igéje Jeremiáshoz.”
Nekünk, embereknek, sok kérdésünk van, de mindenre és mindig Istennél van a válasz. Miért kérdezünk? Igénk szerint félelemből (41:16-17). A vezetők emberektől féltek, féltették magukat. Volt is miért, mert nem kérdezték meg Istent!
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.