Igehely: Zsid 5:8-14; Kulcsige: Zsid 5:9 „És miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.”
Az üdvösség, amelyet Jézus szerzett, örök üdvösség. Ez korábban (Zsid 2:3) nagy üdvösségnek van nevezve. Nagy és örök, mert ilyen a mi Üdvözítőnk. Róla mondta Simeon, amikor karjaiba vette: „látták szemeim a Te üdvösségedet” (Lk 2:30).
Igehely: Mt 13:33-35
A kovász legtöbbször negatív értelmet hordoz a Bibliában. Itt viszont Jézus Isten országát hasonlítja az élesztő hatású kovászhoz, ebben az esetben tehát határozottan jó értelemmel bír, és fontos üzenetet tartogat számunkra.
Igehely: 1Kor 2:10-12; Kulcsige: 1Kor 2:12 „Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.”
Mi az a dolog, amit ma megkapva, jelentősen könnyebbé válna az életünk? Isten nagyvonalúan önmagát akarja adni nekünk. Ha bármivel is kevesebbet adna önmagánál – legyen akármilyen értékről is szó –, akkor nem a legnagyszerűbbet adná.
Igehely: Jn 3:3-8; Kulcsige: Jn 3:5 „Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”
Visszaemlékszem, hogy kisgyermekként mennyire szerettem nagyobbnak, többnek tűnni, mint ami voltam. Téli időszakban, vastag kabátban és bakanccsal a lábamon álltam rá a mérlegre, mert így tovább kúszott a mutató a valós testtömegemnél.
Igehely: 1Pt 1:13-25; Kulcsige: 1Pt 1:22-23 „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.”
Könnyen kialakulhat bennünk az a téves elképzelés, hogy akkor leszünk szentek Isten szemében, ha minél kevesebb bűnt, és minél több jó cselekedetet halmozunk fel. Holtvágányra kerülünk – és Isten dicsőségén próbálunk csorbát ejteni, ha úgy gondoljuk, verejtékes munkánk gyümölcse a szent élet.
Igehely: Ézs 3:16-4:6; Kulcsige: Ézs 4:4 „Ha lemosta az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblítette Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével.”
Vegyük észre, hogy az elolvasott részlet Isten kegyelmességéről tanúskodik. Egy olyan nép megtisztítását tárja elénk, akiknek eszük ágában sincs megalázkodni, hiszen „büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak” (16.v.).
Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.