Mindennapi áhítatok

2024. június 26., szerda

Igehely: 1Kor 13:8–13; Kulcsige: 1Kor 13:8 „A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.”

Pál apostol a mennyeire utalva ezt írta: „eljön a tökéletes” (10.v.). A korinthusi gyülekezet számára oly fontos prófétálás és nyelveken szólás is „meg fog szűnni” (8.v.), amikor eljön a mennyei közösség Istennel. Sok más egyéb mellett, mint pl.

2024. június 25., kedd

Igehely: 1Jn 4:15–21; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”

Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka irántunk ez: „elküldte a Fiát…” (10.v.), hogy „éljünk őáltala” (9.v.), erre utalnak 15–16. versek. Az ő szeretetét „mi ismerjük és hisszük”, sőt valljuk is, hogy „Jézus az Isten Fia” (15.v.).

2024. június 23., vasárnap

Igehely: Ef 3:14–21; Kulcsige: Ef 3:19 „És így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.”

Hogyan visz minket közelebb Istenhez a Krisztus szeretete? A Szentlélek segít szeretetteljes közösségbe kerülni az Úr Jézussal, ezáltal közel kerülni a mennyei Atyához is. Igeszakaszunk ebbe a lelki valóságba ad bepillantást.

2024. június 22., szombat

Igehely: Ef 3:1–13; Kulcsige: Ef 3:6 „Hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.”

Ha a gyülekezetben élőknek tartaniuk kell egymástól vagy a vezetőiktől, ez a legrosszabb, ami Isten népe körében előfordulhat. Ha tőlünk, Krisztus követőitől és szolgáitól mások óvakodnak, az nagyon rossz képet mutat rólunk. Akhábtól, Jézabeltől, Heródestől mindenkinek tartania kellett.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).