Igehely: Jer 49:34-39; Kulcsige: Jer 49:39 „De az utolsó napokban jóra fordítom majd Élám sorsát! – így szól az Úr.”
Élám ókori iráni államalakulat volt a Perzsa-öbölben, története önmagában is nagyon érdekes és viszontagságos. Évezredeken keresztül fenyegetést jelentett Mezopotámia népeire. Íjászai híres harcosok voltak (Ézs 22:6).
Igehely: Jer 28:1-17; Kulcsige: Jer 28:13 „Menj, és ezt mondd Hananjának: Így szól az Úr: Fajármot törtél össze, de vasjármot csináltál helyette!”
Az igei üzenet szemléltetése gyakori Jeremiás prófétánál: 11 ilyen jelképes cselekedet van a próféta könyvében.
Igehely: Jer 27:1-22; Kulcsige: Jer 27:12 „Cidkijjának, Júda királyának is ugyanezeket mondtam: Hajtsátok a nyakatokat Babilónia királyának az igájába, szolgáljátok őt és népét, akkor élni fogtok!”
Jeremiás próféta ugyanazt az üzenetet adta át Júda királyának, Cidkijjának, mint a hozzá érkezett követeknek, akiket Edóm, Móáb, Tírusz, Szidón és az ammóniak királya küldött Jeruzsálembe: hódoljanak be Babilónia királyának, hajtsák nyakukat Nebukadneccar igájába, és élni fognak.
Igehely: Jer 31:23-40; Kulcsige: Jer 31:33b „Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.”
Miért kellett Istennek új szövetségről gondoskodnia népével kapcsolatban? Talán az első, amelyet Isten adott a zsidó nép számára, erőtlen volt? Nem az Isten által adott szövetséggel, törvénnyel volt a gond, hanem az emberrel, aki megrontotta azt.
Igehely: Jer 31:1-22; Kulcsige: Jer 31:10b-11 „Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákóbot, kiszabadította az erősebb kezéből.”
Ebben a szakaszban a helyreállítás ígéretéről olvashatunk. Az Úr biztosítani kívánja népét arról, hogy a helyreállás biztosan meg fog történni, tehát reménykedjenek, és várják az ígéret beteljesedését. Isten megengedte népe szétszóratását, de szintén Ő az, aki össze is gyűjti őket.
Igehely: Jer 30:1-24; Kulcsige: Jer 30:18 „Ezt mondja az Úr: Jóra fordítom Jákób sátrainak sorsát, és megkönyörülök lakóhelyein. A romok helyén fölépül a város, és ott áll majd a palota az őt illető helyen.”
Isten kegyelmes helyreállításának ígéretéről olvashatunk a kijelölt szakaszban. A fogságban levő nép számára vigasztalást jelentett az üzenet. Isten nem felejtette el a népét. Gondoskodni fog arról, hogy hazatérjenek, és az ország újból helyreálljon. Ez ígéret több mindenre rávilágít.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.