Mindennapi áhítatok

2020. június 28., vasárnap

Igehely: Fil 2:12-18; Kulcsige: Fil 2:17 „Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.”

Lelkünk ellensége ravaszul azon fáradozik, hogy Krisztus követését olyan tehernek láttassa és éreztesse velünk, amiért nem érdemes túl sok áldozatot hozni. Rövidtávú érdekeink azt súgják a hétköznapokban, hogy jobban járunk, ha a könnyebb utat választjuk és elkerüljük a „Golgotát”.

2020. június 27., szombat

Igehely: 1Móz 12:1-3; Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”

Mai igénkben Ábrahám elhívásáról olvastunk, akit az Újszövetség a hívők atyjaként, példaképeként mutat be. Ábrahám családja bálványimádó volt (Józs 24:2,15), de Istennek terve volt vele, kihívta családjából és a megszokott környezetéből. Megtérésedtől más leszel, mint addig voltál.

2020. június 25., csütörtök

Igehely: 1Tim 6:10-11; Kulcsige: 1Tim 6:11 „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.”

Ősi vadászmódszer a csapdák kihelyezése. Vigyázz és kerüld, mert ha megfogott, már késő. A csapdákban általában elhelyeznek valamit, ami odacsalogatja a leendő áldozatot. Igénk úgy beszél a pénz szerelméről, mint a legnagyobb csaliról.

2020. június 24., szerda

Igehely: Jak 1:13-15; Kulcsige: Jak 1:14 „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.”

Az első bűneset óta működik a hibáztatás játéka: mindig a másik a hibás. Egy gyermek sírva mondta, amikor csínytevésen kapták: „az a buta Sátán már megint becsapott”. Némelyek Istent is hibáztathatják: „Ő mindenható, miért engedte meg? Tudta, hogy képtelen vagyok ellenállni”.

2020. június 23., kedd

Igehely: 2Kor 10:3-4; Kulcsige: 2Kor 10:4 „Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.”

Ezekben a versekben az apostol vallomását olvassuk: testben élünk. Nekünk is meg kell küzdenünk a földi lét nehézségeivel, de nem testi módszereket (huncutságokat) használva. Pál alázatos magatartását félreértették a korinthusiak, ezért igyekszik tisztázni magát.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Ami­kor Is­ten­re te­kin­tünk, akkor ez min­den, amit te­he­tünk. Ez a leg­több és a leg­jobb is. Így lesz siker, elő­re­ha­la­dás, győ­ze­lem, meg­ma­ra­dás, élet. Ho­gyan le­he­tünk ilye­nek, mit kell ten­nünk ezért?

Ki­ált­sunk Is­ten­hez (4–13)! Jós­áfát össze­hív­ta a népet imád­koz­ni és böj­töl­ni. Ez a leg­fon­to­sabb, ez az, ami meg­erő­sít, ilyen­kor ad Isten ve­ze­tést és se­gít­sé­get. A ki­rály ve­zet­te az ima­órát, ő ké­szült imád­koz­ni, és buz­dí­tot­ta az em­be­re­ket is imára. Így kell meg­ol­da­ni nehéz hely­ze­te­ket: imád­koz­va. Le­gyen ne­künk is ez az erős­sé­günk!