Mindennapi áhítatok

2020. május 26., kedd

Igehely: Ef 4:11-15; Kulcsige: Ef 4:12 „Hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére”

Egy lelkipásztor igehirdetését hallgatva lettem figyelmes a következő mondatra: „A mai keresztyénekben az a kép él, hogy a megtérés helye a gyülekezeti padokban van, és a lelkipásztorok azok, akik által ezt Isten elvégzi.” Kedves olvasó, ha egyetértesz a fönti állítással, akkor nézzük meg még egy

2020. május 23., szombat

Igehely: 1Thessz 2:11-12; Kulcsige: 1Thessz 2:12 „Intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.”

Vasárnap azzal kezdtük a hetünket, hogy Isten örökösei vagyunk. Ma arról olvashatunk, hogy Isten hív, vár minket ebbe az örökségbe, az Ő országába, Királyságába, örök dicsőségébe. Igen, Isten a szeretetét abban is megmutatja, hogy meg akarja osztani velünk mindenét, Önmagát.

2020. május 22., péntek

Igehely: 1Jn 4:11-18; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”

Az ítélet napjáról, egyáltalán az ítélet szóról, ha gondolkodunk, milyen érzés támadhat bennünk? Alapvetően két dolgot említenék: az egyik a félelemérzés, a másik természetesen ennek ellentéte: a bizakodás, öröm.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 20:1–8 Kulcsige: Péld 20:6 „Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?”

„Más di­csér­jen téged, ne a te szá­jad, az ide­gen, és ne a te ajkad” (Péld 27:2). A ha­to­dik vers­ben azt ol­vas­suk, hogy ezt sokan nem tud­ják ki­vár­ni. Ez nem el­mé­le­ti téma, hanem élet­vi­tel kell le­gyen. Sa­la­mon úgy látja, hogy a meg­bíz­ha­tó em­bert ke­res­ni kell, ami arra enged kö­vet­kez­tet­ni, hogy ke­ve­sen van­nak. Azt üzeni az Úr Je­re­mi­ás által: „Az a nép ez, amely nem hall­gat az Úrnak, az ő Is­te­né­nek sza­vá­ra, sem fe­nyí­té­sét fel nem veszi; el­ve­szett a hűség” (Jer 7:28 Ká­ro­li). Iz­rá­el fiai a szol­gák és a pró­fé­ták üze­ne­té­re sem tér­tek vissza. Sőt, go­no­szab­bul cse­le­ked­tek, mint atyá­ik.