2020. május 25., hétfő
Igehely: 1Kor 12:4-11; Kulcsige: 1Kor 12:11 „De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.”
Minden ember különbözik, és mégis mindannyian Isten képmására teremtettünk.
Mindennapi áhítatok
2020. május 24., vasárnap
Igehely: Róm 12:3-10; Kulcsige: Róm 12:6a „Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is.”
Isten különös kegyelme az, hogy Lelke által ma is köztünk él és munkálkodik. Egyszerű embereket használ fel, akiket felruház a szolgálatra, az evangélium hirdetésére.
2020. május 23., szombat
Igehely: 1Thessz 2:11-12; Kulcsige: 1Thessz 2:12 „Intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.”
Vasárnap azzal kezdtük a hetünket, hogy Isten örökösei vagyunk. Ma arról olvashatunk, hogy Isten hív, vár minket ebbe az örökségbe, az Ő országába, Királyságába, örök dicsőségébe. Igen, Isten a szeretetét abban is megmutatja, hogy meg akarja osztani velünk mindenét, Önmagát.
2020. május 22., péntek
Igehely: 1Jn 4:11-18; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”
Az ítélet napjáról, egyáltalán az ítélet szóról, ha gondolkodunk, milyen érzés támadhat bennünk? Alapvetően két dolgot említenék: az egyik a félelemérzés, a másik természetesen ennek ellentéte: a bizakodás, öröm.
2020. május 21., csütörtök
Igehely: 1Tim 6:10-14; Kulcsige: 1Tim 6:14 „Hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig.”
Jeles naphoz érkeztünk, Jézus Krisztus mennybemenetelének napjához. Ez a nap tapasztalatom szerint belesimul a hétköznapokba, olyan, mint a többi csütörtök. Pál apostol beszél egy időpontról, ami be fog következni. Ez nem más, mint Jézus Krisztus visszajövetele.
2020. május 20., szerda
Igehely: 1Pt 3:12 -18; Kulcsige: 1Pt 3:14 „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”
Na, nem! Azt már nem! Még szenvedjek is? És higgyem el, hogy ez nekem jó? Ha a tiltakozásnak ezt a formáját váltja ki bennünk a szenvedés, ne ijedjünk meg! Ez természetes emberi reakció. Ki az a normális ember, aki szeret szenvedni?! Szóval, ettől a reakciótól nem szabad megijedni.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).