Igehely: Mk 14:10–11 „Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. 11Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig várta a megfelelő alkalmat, hogy elárulhassa Jézust.
Milyen az értékrended? Mit tartasz fontosnak? Kit tartasz fontosnak? Miért kérdezem? Mert a gondolataid biztosan az értékrendedet meghatározó dolgaid körül forognak.
Igehely: Mk 14:1–9 Kulcsige: Mk 14:8-9 „Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”
Mikor kaptál kritikát azért, mert valami jót tettél? Milyen áldozatot hoztál az Úrért? Betániában, a leprás Simon házában Jézushoz ment egy asszony, és háromszáz dénár értékű kenettel kente meg Jézust, ami egy egész éves fizetés volt akkoriban.
Igehely: Mk 11:1–11 Kulcsige: Mk 11:9-10 „Az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: «Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!»”
Milyen alkalmakat szoktunk felvonulással megünnepelni? Miért élvezetes nézni egy felvonulást? Mit szólnál, ha téged kérnének meg, hogy megszervezz egy ilyet? Jézus, a királyok Királya bevonult Jeruzsálembe.
Igehely: Zsolt 90:1–17 Kulcsige: Zsolt 90:14 „Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!”
Mózes a 40 éves pusztai vándorlás alatt mondta el ezt az imát, miután egy nemzedék már kihalt.
Életében fontos helye volt az imádságnak. Imájában Istenre tekint, az örökkévaló, gondoskodó Atyára, aki hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
Igehely: Zsolt 88:1–19 Kulcsige: Zsolt 88:8 „Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem.”
Ez egy olyan ember imádsága, aki hosszú ideje szenved, teljes sötétségben érzi magát. Minden nehézsége ellenére az Urat szabadító Istennek nevezi. A szenvedés által a hívő embert több mindenre megtanítja az Úr. Élete fájának a gyökerei mind mélyebbre hatolnak.
Igehely: Zsolt 85:1–14 Kulcsige: Zsolt 85:10 „Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.”
A zsoltár örömüzenettel kezdődik: Jóra fordítottad Jákób sorsát. Megkegyelmezett neki Isten, megbocsátott, megszabadította, elengedte adósságát, visszatartotta haragját.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.