Igehely: Mt 8:5-13; Kulcsige: Mt 8:10 „Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: «Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.»”
Miben rejlik a százados mindenkiénél nagyobb hite? Ki ne szeretné azt közülünk, hogy Jézus rólunk is hasonló bizonyságot mondjon majd az utolsó napon összegyűlt sokaság előtt? „Bizony, mondom néktek, senkiben nem találtam ilyen nagy hitet az ő otthonában, gyülekezetében, városában…”
Igehely: Mt 7:24-29; Kulcsige: Mt 7:24 „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.”
Jézus a hegyi beszéd zárásaként emlékezteti hallgatóságát, hogy Isten beszédének a hallgatása felelősséggel jár. Az Ige, Isten cselekvő, teremtő szava föl kell, hogy építsen bennünk egy maradandó új életet, amit az Úr biztos alapon álló házhoz hasonlít.
Igehely: Mt 7:21-23; Kulcsige: Mt 7:21 „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Sokan zavarban vagyunk, amikor ezeket az igéket kell magyaráznunk, hiszen Jézus világosan kijelenti, hogy a keresztyén közösségekben szolgáló testvérek között is vannak olyanok, akik csupán saját dicsőségüket és igazságukat keresik az Úr szolgálatában. Ők nem mennek be a mennyek országába.
Igehely: Mt 8:1-4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: «Akarom. Tisztulj meg!» És a lepra azonnal letisztult róla.”
Jézus korában a leprát a rágalmazás, a vérfertőzés és a hivatalbitorlás büntetésének tartották. A messiási időkre várták ennek a betegségnek a megszűnését, mivel hitték, hogy a Messiás megszabadítja és megtisztítja Isten népét még ezektől a bűnöktől is, és elhozza a rend és a béke országát.
Igehely: Mt 7: 15-20; Kulcsige: 7:17 „Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.”
Az udvarunkon van egy körtefa, amelyet a betegségek alaposan megtépáztak. Már sokszor elhatároztam, hogy kivágom, mert olyan éktelen. Csonkjából azonban egy friss ág hajtott ki, amely minden évben ontja a zamatos gyümölcsöt.
Igehely: Mt 7: 12-14; Kulcsige: 7:13 „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.”
A közlekedésben a lehető legegyenesebb és legszélesebb utat választjuk, mert az biztonságos és kockázatmentes. Ez a hozzáállásunk sokszor a lelkünk esetében is. „Ha a többség azt teszi, akkor az valószínűleg helyes is” – gondoljuk. Az Istennel való járás pedig ma is a szoros kapunál kezdődik.
Igehely: Gal 5:22–23; 2Thessz 1:6–12 Kulcsige: 2Thessz 1:11 „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan.”
Ha egy edényt megtöltünk, azt céllal tesszük. Ismerjük a bibliai képet: vannak tisztességre való edények, és vannak mást célt szolgáló edények. Bennünket az Isten tisztességre rendelt, de törékeny cserépedények vagyunk. Ám azt olvassuk, hogy ez kincset rejt magában: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van” (2Kor 4:7). Tehát mindnyájunkat jó és nemes célra teremtett a nagy Alkotó! Viszont a teremtmény engedetlenség miatt eltorzult és lázadóvá, vakmerővé vált. Újjáteremtő munkája által Ő képes újra hasznos edénnyé alakítani minket!