Mindennapi áhítatok

2020. január 24., péntek

Igehely: Mt 7: 12-14; Kulcsige: 7:13 „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.”

A közlekedésben a lehető legegyenesebb és legszélesebb utat választjuk, mert az biztonságos és kockázatmentes. Ez a hozzáállásunk sokszor a lelkünk esetében is. „Ha a többség azt teszi, akkor az valószínűleg helyes is” – gondoljuk. Az Istennel való járás pedig ma is a szoros kapunál kezdődik.

2020. január 23., csütörtök

Igehely: Mt 7:7-11; Kulcsige: 7:8 „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”

Földi életünk legnagyobb lehetősége áll előttünk: egy kitöltetlen csekk! Tett-e valaha valaki ekkora ígéretet nekünk? Mégis miért vonatkozik ránk is Jakab megállapítása: „nem kapjátok meg, amit kértek”. Az Úr Jézus három igével fejezi ki az imádság cselekményét: kérés, keresés, zörgetés.

2020. január 22., szerda

Igehely: Mt 7:1-6; Kulcsige: 7:6 „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”

Erről az igéről Roboám, Júda királya jutott az eszembe, aki a templom elrabolt arany kincseit rézzel helyettesítette (2Krón 12). Az apja által készített arany eszközöknek csak a csillogása maradt meg, de nem az értéke. A kutyáknak az Isten népe szentségére fáj a foguk, mondja ez az igevers.

2020. január 20., hétfő

Igehely: Mt 6:19-24; Kulcsige: 6:24 „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

A mammonnal minden nap szembe találkozik az ember. Az arám nyelvből ránk maradt kifejezés gazdagságot, ugyanakkor megbízhatót és szilárdat is jelent. Amikor a biztonságos megélhetést jelentő gazdagság lesz úrrá az életemben, már nem lehetek az Isten szolgája.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Ruth 3:8–15 Kulcsige: Ruth 3:10 „Ekkor azt mondta Bóáz: «Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.»”

Ruth hű­sé­ge el­ső­sor­ban abban mu­tat­ko­zott meg, hogy maga mö­gött hagy­ta régi éle­tét, csa­lád­ját, bál­vá­nya­it, is­te­ne­it, szo­ká­sa­it. El­in­dult az is­me­ret­len­be, hű­sé­get ígért Naó­mi­nak és Naómi Is­te­né­nek. Alá­zat­tal el­fo­gad­ta anyó­sa ta­ná­csa­it. Alá­ren­del­te magát az Is­ten­től ka­pott tör­vé­nyek­nek. Két fon­tos dol­got fi­gyel­he­tünk meg a vi­sel­ke­dé­sé­vel kap­cso­lat­ban: 1. Ruth az ak­ko­ri szo­ká­sok sze­rint járt el, me­lyek közül a leg­több ma már ne­he­zen ért­he­tő. Ezért hiba lenne a mai, er­köl­csi­leg rom­lott világ torz szem­üve­gén át nézni a tet­tét. 2.