Igehely: Lk 2:8-20; Kulcsige: 2:10 „Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz.”
Egyre több városban a karácsonyi fények felkapcsolása fontos eseménnyé vált, ami egyúttal a karácsonyi rendezvénysorozat megnyitóját is jelenti. A fények felkapcsolása általában az összesereglett tömeg visszaszámolása után egyszerre történik.
Igehely: Lk 2:1-7; Kulcsige: 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Lukács evangéliuma viszonylag szűkszavú Jézus születésével kapcsolatosan: dátum, hely és két rövid mondat. Nincs hó, nincsenek állatok, se fogadós, még csak istálló sem. Csak egy jászolba fektetett, rongyokba csavart csecsemő.
Igehely: Zsolt 40:1-10; Kulcsige: 40:8 „Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.”
Életem során sokszor kellett végtelennek tűnő sorokat kivárjak, és azt sem tudtam mit tegyek, hogy unalmamat elverjem. Néha viszont a várakozás izgalommal teljes volt, mert tudtam, hogy sorsdöntő eseménynek leszek részese. A 40.
Igehely: Mt 3:1-12; Kulcsige: 3:3 „Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: «Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!»”
Advent ünnepe magában hordozza, hogy Isten elégedetlen a jelenlegi világ állapotával és feltett szándéka, hogy gyarapítsa a szeretetet, békét és igazságot.
Igehely: Lk 1:5-25; Kulcsige: 1:17b „Hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”
A keresztyénséget az különbözteti meg a többi hitrendszertől, hogy a reménység (a hittel és szeretettel együtt) áll a középpontban. Ez advent alkalmával még inkább nyilvánvaló, hiszen advent a várakozás ünnepe, ami egyben a reménységé is. Ha nincs reményünk, nem fogunk várni.
Igehely: Lk 12:54-59; Kulcsige: 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”
Jézus leleplezi kortársai életében azt a kettősséget, hogy a természet jeleit tökéletesen felismerik. Megtanulják a felismeréseikhez igazítani az életüket, ugyanakkor az Istennel való közösségben, teljesen tudatlanok a jelek megítélésében, és ezt nem tartják problémának.
Igehely: Fil 3:1; 4:4 „Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”
Pál apostol a börtönből írja levelét, elhagyatottan, nehéz körülmények között. Természetes lenne, ha azt kérné a testvérektől: imádkozzanak, hogy kiszabaduljon onnan, mert akkor akadálytalanul végezhetné tovább Isten szolgálatát. De nem ezt teszi, hanem örömre hívja a testvéreket. Egészen biztos, hogy nem olyasmiről beszél, ami benne nincs meg. Áldásokkal teli életben könnyű bizonyságot tenni az Úr jóságáról és öröméről. De a nehéz körülmények közötti öröm teszi igazán hitelessé a keresztyén életet.