Mindennapi áhítatok

2025. április 11., péntek

Igehely: Zsolt 88:1–19 Kulcsige: Zsolt 88:8 „Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem.”

Ez egy olyan ember imádsága, aki hosszú ideje szenved, teljes sötétségben érzi magát. Minden nehézsége ellenére az Urat szabadító Istennek nevezi. A szenvedés által a hívő embert több mindenre megtanítja az Úr. Élete fájának a gyökerei mind mélyebbre hatolnak.

2025. április 9., szerda

Igehely: Zsolt 61:1–9 Kulcsige: Zsolt 61:3 „A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!”

Dávid ezt a zsoltárt akkor írhatta, amikor menekülnie kellett üldözői elől. Látja saját helyzetét: „A föld végéről kiáltok hozzád.” Amikor látja a távolságot, azt kéri: „Vezess el engem a kősziklára!” Látja az állapotát, Isten hatalmát, és azt is, hogy a szabadulás csak Istentől jöhet.

2025. április 8., kedd

Igehely: Mk 14:66–72 Kulcsige: Mk 14:72 „És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt.”

Péter egy bátor tanítvány, aki elindult a vízen járni, aki Jézusról bizonyságot tett, karddal akarta megvédeni Jézust a Gecsemáné-kertben. Ez alkalommal Péter a főpap udvarában van, látja Jézus kihallgatását, bántalmazását. Nem tudjuk biztosan, hogy ez idő alatt mit gondolt vagy tett Péter.

2025. április 7., hétfő

Igehely: Mk 14:53–65 Kulcsige: Mk 14:65 „Akkor némelyek leköpték őt, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt.”

Az életnek vannak olyan eseményei, amikről azt gondolnánk, hogy nincs értelmük, ki lehetne ezeket hagyni. De Isten gyermekeinek életében minden eseménynek célja van. Van olyan, aminek nem találom az értelmét, de engedelmesen elfogadom, mert Isten tudja, hogy miért döntött így.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Kor 6:14–7:1 Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”

Sajnos, olyan világban élünk, és olyan időket értünk meg, amikor mind jobban összemosódnak a határok a világosság és a sötétség között, igazság és gonoszság között. Próbáljuk ezeket megmagyarázgatni: nem lehetünk maradiak; el kell fogadnunk a másságot; jobban kell, hogy szeressük felebarátainkat, gyermekeinket. A gyülekezetben is engedékenyebbek kell, hogy legyünk, több mindent eltűrve és megértve. Ez mind jó lehet, de vajon ezekkel az érvekkel nem szélesítjük-e ki a keskeny utat olyan útra, ahol már mindent szabad?